2020 sajátos viszonyai, tovagyűrűző gazdasági és társadalmi hatásai a cégvásárlási piacon is nyomot hagytak. Az évtizedes lendület ugyan nem tört meg az élelmiszeripari és mezőgazdasági akvizíciós piacon, de tejipari cégből kevesebb cserélt gazdát a világon, mint az előző sok-sok évben. Mik mozgatják ezt a piacot? Mi ezek üzenete számunkra?
Az élelmiszeripar évtizedes távlatban is az egyik legkedveltebb cégfelvásárlási piacnak számít. A Zenith adatbázisa szerint csak tavaly 53 ország 1365 vállalata volt érintett akvizícióban. Ebből 50 volt a tejipari. A tejipari akvizíciókban ez kisebb visszaesésnek számít az előző két év 57 és 63 darab ügylete után. De ezzel a tejipar azért megőrizte vezető helyét a szektor M&A (mergers and acquisitions) listáján. Csak olyan iparág tudja megelőzni, mint az élelmiszeripari adalékanyagok gyártása. De az élelmiszeriparon kívül is csak kevés szektor tud gyorsabb koncentrálódást felmutatni, mint a tejipar. Ennek azért oka van!
Az okok sorjázása előtt azért tárjuk fel a tavalyi piac sajátságait, hiszen ezek is tanulságosak! A legtöbb tejipari cégfelvásárlás 2020-ban az Egyesült Államokban történt. Szám szerint 15. Ezek több mint fele csődbement cégekre irányult. Amire nagyon rég nem volt példa. A koronavírus tehát ebben az iparágban is szedi áldozatait. Az amerikai cégek azonban csak az országon belül vásároltak. A legjelentősebb esemény a Dean Foods felszámolása volt, ami tovább hizlalta a Dairy Farmers of Amerika vagyonát, amely már 2019-ben a világ harmadik legnagyobb tejipari csoportja volt a Nestlé és a Lactalis mögött. Ezzel tavaly szinte bizonyos, hogy feljebb lépett a dobogón, bár a két éllovas sem tétlenkedett.
Kínában öt nagy üzletről lehetett tavaly hallani. Itt is nagyon érdekes a háttér, hiszen az ötből három felvásárlás a világ legnagyobb exportőrének, az ausztrál Fonterrának a kiszorítását jelenti, hiszen az ő érdekeltségei kerültek kínai tulajdonba (összesen mintegy 368 millió dollárért). A vevők olyan, az utóbbi három évben a világ 10 legnagyobb tejipari csoportjai közé berobbanó cégek, mint például a Mengniu.
Ha méret szerint tekintjük az öt legnagyobb élelmiszeripari ügyletet 2020-ból, azt látjuk, hogy kettő a tejiparban zajlott. A legnagyobb tejes üzletet is a Lactalis hajtotta végre a Kraft Heinz sajtüzletágának 3,2 milliárd dolláros megvételével. De a példánál maradva, a Lactalis volt az is, amely tavaly – többek között – bezárta két romániai tejüzemét. (Nálunk ugye a Kuntejet vette meg 2015-ben.)
Ezen ötven tejipari cégfelvásárlás mögött és mellett a racionalizálás volt a fő mozgató. Ezek legfájdalmasabb lépései a gyárbezárások, amelyek száma viszont nagyon megugrott tavaly. Ez minden vállalkozásméretben jellemző volt, de a nagyok feltűnően nagy számban hoztak tavaly ilyen irányú döntést a világ minden részén.
Hangsúlyozom, ezek a nagyobb akvizíciók 53 országból. Ezek mögött százával vannak olyan, nemzetközi léptékkel mérve kicsinek számító üzletek, mint amelyek a magyarországi piacon is történnek.
Ahelyett, hogy a tavalyi ügyleteket tovább sorjáznám, a piacmozgató erőket veszem számba. Ezekből ugyanis sokat tanulhatunk. Miért áll tehát a tejipar a globalizáció élvonalában?
Önnek hét új üzenete érkezett:
- A válságban a nagyok tovább nőttek, a konszolidáció erősödött a tejiparban;
- Ebben a bajba jutott cégek felvásárlása és globális terjeszkedési stratégiák egyaránt tetten érhetők;
- A tejpiaci verseny kiemelten erős, ami a gazdaságos üzemméret folyamatos emelkedését okozza. Ez nem csak a költségek alacsonyan tartása, hanem a piaci befolyás növelése érdekében is történik. E kényszerek az erős márkákat birtoklókra is vonatkoznak, nem hogy azokra, akiknek ilyen nem áll rendelkezésükre.
- A hajtóerők között kiemelkedő a tejipari tevékenység növényi italok és mesterséges helyettesítő termékek irányába történő szélesítése, az innovációs és piaci potenciál növelése. Ezek ugyanis a piacbővülés legdinamikusabb irányai most és az előttünk álló években. Ma már senki sem bagatellizálja ezeket a szegmenseket, amelyek hitem szerint még akkor is nevezhetők tejhelyettesítőknek, ha az Európai Unió – egyébként logikus érvek mentén (például, hogy ne legyenek összehasonlítgatások) – ezt próbálja tiltani. A fogyasztók ugyanis konkrétan tej és tejtermékek helyett vásárolják ezeket. Vagy hiánybetegségek, vagy táplálkozási szokások, vagy éppen vélt környezetvédelmi, állatjóléti megfontolásból;
- Az utóbbi két évtizedben rendkívüli mértékben megnövekedett a világpiacra kerülő tejtermékek mennyisége és aránya. A korábban jellemzően belföldi piacra dolgozó szektor globális versenyre kényszerül, ami a gyors koncentráció növekedés egyik legfontosabb mozgatója. Ebben a kereskedelmi láncok szerepe, üzletpolitikáik nem kevéssé fontos tényezők;
- Mivel a magyar tejgazdaság nettó importőri pozícióban van, a térségi versenyképesség kiemelten fontos számunkra. Bár – az elérhető adatok szerint – az elmúlt évben az exportunk nagyobb ütemben emelkedett, mint az import, külkereskedelmi egyenlegünk továbbra is negatív.
- Annak ellenére, hogy a tejárak immár három éve stabilak, a tejtermelők helyzete a költségek emelkedése miatt romlik. Itt nem csak a hatékonyság beruházásokkal történő növelésére, hanem a stratégiai, tulajdonosi együttműködések erősítésére, a piaci befolyás növelésére is gondolni kell ahhoz, hogy a költségek emelkedése a termékpálya végén állókat, a kereskedelmet és a fogyasztót is elérje. Ennek hiányában a nagy beruházási és termelési költségigényű tejtermelés és feldolgozás fenntarthatósága romlani fog.
Fórián Zoltán
vezető agrárszakértő
Erste Agrár Kompetencia Központ
A cikk megtalálható hasonló érdekességek mellett az agrotrend.hu oldalon is!
