A mezőgazdaságot legyen szó akár a magyar, akár a külföldi helyzetről sajnos egyre inkább a kiöregedés veszélye fenyegeti. Nincs utód, aki átvenné a gazdaságot. A fiatalok a vidéki településekről elvándoroltak, valamiért nem találták meg a sokszínűségét a vidéki életnek, pedig mennyi lehetőség rejlik benne.
Mi jellemzi a magyar családi gazdaságokat napjainkban?
A környezetemben egy kezemen megtudnám számolni hányan vagyunk fiatalok, akik a mezőgazdaságban, családi gazdaságban dolgozunk. A legtöbb gazdaságban a 60-70-es korosztály továbbra is a vezető. Sokan panaszkodnak, hogy már kiszállnának a mókuskerékből, de nincs kinek adni, így inkább tovább folytatják a gazdálkodást. Évekkel ezelőtt vannak, akik a régi TSZ-ből kiválva összefogtak és tovább vitték az növénytermesztési, állattenyésztési feladatokat, azonban most ők azok, akik kiöregedtek, a gyerekeik nem akarnak ezzel foglalkozni, elköltöztek a településről. Számomra szomorú látni, hogy sok helyen egy kialakult gazdaság, szépen lassan szétaprózódik. Hány olyan elhagyott telepet láthatunk, akár az út mentén is, ahol anno egy nagy gazdaság működött, egy telep, tisztító- szárítóval, istállókkal, gépműhellyel, magtárakkal, mára pedig elhagyatottá vált.
Kivételes esetek
Mindig vannak persze kivételek, a gazdaság átadásánál sincs ez másképp. Ismerek olyan termelőt is, akinek fia átvenné tőle a feladatokat, csak itt a gazdaság jelenlegi vezetője nem hajlandó átadni. Egyszer rákérdeztem, hogy miért nem kéri a segítséget, de annyit válaszolt, hogy ameddig fel bír állni, addig ő akarja vezetni, azt, amit felépített, meg amúgy is mit csinálni akkor napról napra? Érdemes mindkét oldalt meghallgatni és megérteni, azonban fejlődni csak együtt lehet, hiszen a felépített álmunkat csak úgy fogják tudni tovább vinni, ha megtanítjuk hogyan kell.
A gazdaság átadása nem is olyan egyszerű?
Nem hibáztathatjuk a szüleinket, azért, mert elsőre nincs meg az a bizalom irányukban, hogy az élete munkáját csak úgy tálcán átnyújtsa, azért igen is tenni kell. Gondoljunk csak bele, esetemben én a harmincas éveimben járok, de nemcsak én, a családi vállalkozás is, kettőnket neveltek fel a szüleim, vagyis mindketten a gyerekeik vagyunk valamilyen formában, és egyiktől sem szeretnének megválni.
„A lehetőség a kezünkben van, csak tudni kell használni.”
Saját magamból kiindulva igenis végig kell járni a ranglétrát. Tanuljunk, figyeljünk, legyünk alkalmazottak különböző cégeknél, akár egy multinál, hogy tapasztaljunk, hogyan is működik egy vállalkozás, később az ott tanultakat tudjunk alkalmazni saját gazdaságunkban.
Sosem árt, ha felfedezünk a lehetőséget
Mikor elkezdtem a családi gazdaságban dolgozni egy darabig azt gondoltam, hogy elpazaroltam jó pár évet, amit nem itthon töltöttem, de most már tudom, így volt jó, mert jól tudom alkalmazni az ott tanultakat, itt sok mindent feltudnék sorolni, az apró ám mégis lényeges dolgoktól kezdve (pl: hogyan kell helyesen megírni egy emailt), egészen egy cég irányításáig, az üzletfelekkel, partnerekkel, alkalmazottakkal való kommunikációig stb.. Ami viszont szerintem a legfontosabb, hogy szüleinktől tanuljunk, sőt azt is mondanám, hogy egymástól tanuljunk.
„Bennük ott a tapasztalat, bennünk pedig a fejlődő világ”
Tóth Diána
