Az idei esztendőben, a gyors felmelegedés hatására, már egészen korán, február végén elkezdődött a kora tavaszi vegetációban problémát okozó repcekártevők betelepülése az állományokba.
A két nagy jelentőséggel bíró kártevő ebben az időszakban a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi), illetve a repceszár-ormányos (Ceutorhynchus pallidactylus).
A nagy repceormányos, a legnagyobb Ceutorhynchus faj, a repcekártevők között, mérete 4,5-6 mm, ólomszürke színezettel. A repceszár-ormányos jellegzetessége, a pajzsocska körül kialakuló négyzet alakú fehér szőrfolt. A kártevők, imágó alakban telelnek át, a nagy repceormányos, a talajban, míg a repceszár-ormányos az avarban. Lárvájuk fehéres sárga kukac, melynek kártétele jelentősebb, mint az imágóé. Bábjuk, szabadbáb.
A talaj hőmérsékletének emelkedésével (6c°) egyidejűleg, megkezdődik a bogarak elő jövetele, jelentős felmelegedés esetén (9c°) tömeges betelepülést tapasztalhatunk a repce állományban.
Az imágók a tojásrakást megelőzően, érési táplálkozást folytatnak, szabálytalan alakú lyukakat rágnak a levéllemezeken, bimbókon, később a szárat és a fiatal becőket is hámozzák.
A megfelelő tojásrakási hely keresése során, a növény, különböző részeit megsebzi, megfurkálja, majd a legoptimálisabb helyen lehelyezik a tojásaikat. A nagy repceormányos esetében a tojásrakás helye főként a szár, szemben a repceszár-ormányossal, ahol minden esetben a levél nyelébe rakják le tojásaikat.
A lárva tavasszal a levélnyélben, illetve a szárban járatokat készít, ahol a kártétele nyomán megsérül a növény-szállító, és támasztó szövete is. Kártétele során a szár hosszirányban felreped, deformálódik, csavarodik, akár meg is dőlhet, a becők idő előtt felnyílnak, magvai hamar kiperegnek, a növények virágzása vontatott lesz. A száron keletkező nyílt sebek utat nyitnak a kórokozó gombák támadásának.
Előrejelzésük, kulcsfontosságú a hatékony védekezés érdekében. Az imágók talajba-avarba vonulását követően, lehetőségünk van, avarminta begyűjtésére. Az avarmintát zsákos futtatóba kell helyeznünk, amit szabad téren, fedett helyen tárolunk. A zsákos futtatóra erősített üvegedényben, a számukra optimális körülmények között előjövő kártevők, pontosan jelzik a telelőhely elhagyását. A kártevők betelepedésének megfigyelésére használhatunk sárga tál csapdát, továbbá sárga ragacs lap csapdát. A két csapda típust összehasonlítva, megállapítható, hogy a sárga ragacslap (szignalizáló eszköz), biztonságosabban alkalmazható, mivel alacsonyabb hőmérsékleten sincs befagyás, az első egyedek betelepülését is jelzi, továbbá, tömeges betelepedés esetén is pontosabb jelzést kínál számunkra, ezáltal pontosítja a kezelés időpontját.
A csapdákat célszerű a tábla több pontjára kihelyezni, jól látható módon (az állomány magasságához igazítva), a tábla szélén, illetve a tábla belsejében is, fontos szempont a kihelyezés szempontjából a betelepülés várható útvonalának ismerete, amennyiben a kultúránk környékén található erdő, zöldítési sáv, akkor ennek tudatában mérlegeljünk az optimális kihelyezési pontokról.
A kártevők elleni védekezési küszöbértékként, 15 db repceszár-ormányos /sárga tál/3 nap, illetve 10 db nagy repceormányos /sárga tál/3 nap érték elfogadott.
Komáromi Kornél
