Miközben fátyolos szemmel olvassuk a hatalmas összegeket, amelyek támogatás formájában elérhetők és elérhetők lesznek a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek számára, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ki fogja ezeket a beruházásokat üzemeltetni. Mostani alkalmazottaink, kollégáink alkalmasak lesznek rá? Mi van, ha nem? A mezőgazdaságban és élelmiszeriparban végzett munka rohamosan fog átalakulni az előttünk álló években. Mit fogunk kezdeni szorgos, de képzetlen munkatársainkkal? Honnan szerzünk elkötelezett, képzett munkaerőt? Mibe fog kerülni?
E cikksorozat egyik fontos küldetése szemléletünk közös fejlesztése. Az agrárium előtt álló kihívások joggal rémisztenek meg bennünket, de a második reakciónak már a felkészülésnek kell lennie – írja az agrotrend.hu blogja. Az ideális gazda a szakirányú végzettség mellett környezetgazdálkodásból, informatikából, jogból, kereskedelemből, gépészetből, emellett persze humán erőforrás menedzsmentből és pszichológiából is rendelkezik ismertekkel, meg persze egészséges, dinamikus személyiség, jó kapcsolatteremtő. És ekkor lógott bele a kezünk a bilibe. A valóság ettől nagyon messze van, de mint cél, ez lebegjen a szemünk előtt, hiszen életképességi mutatókat soroltam. Ezek hiánya már ma is hozzájárul a koncentráció gyorsuló emelkedéséhez a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban. A jövőben pedig ez még inkább így lesz. A támogatási rendszer egyik hatása, hogy konzerváló, elkényelmesítő, ami nagyon káros. A másik viszont az, hogy lehetőséget ad a dinamizálásra, a fejlesztések, a növekedés gyorsítására. E két megközelítés a vízválasztó, ami mentén a jövő magyar agrárgazdasága épül. Önnek hol lesz benne hely?
„Minden dolognak mértéke az ember”
Prótagorasz szavait nem először idézem. Az emberi erőforrás kritikus jelentőségére az elmúlt egy év biztos, hogy mindannyiunk figyelmét felhívta. Tudjuk, minden gazdálkodó ösztönös humán erőforrás menedzser, de amellett, hogy a szektor egyre kevesebb embert fog igényelni a jövőben, e kevesebb embertől más készségeket vár el, mint a jelenlegiektől. Ez sok üzemben – például az új precíziós gépek érkezésekor – már napjainkban is feszültségi pont, súlyos erkölcsi és stratégiai kérdés. Nyilván egy folyamatról beszélek, hiszen a technológiai fejlődés eddig is jelen volt a farmokon. Ami viszont most vár ránk, az egy gyorsabb, nagyobb léptékű változás. Kell lennie elképzelésünknek arról, hogy kikkel, milyen munkatársakkal állunk elébe.
A termelés hatékonyságán nem csak a technológia fejlesztésével, hanem a megfelelő ember megtalálásával vagy kiképzésével is javíthatunk. Mindenki tudná sorolni, hogy ilyen okokból hogyan nem tudja kihasználni egyes gépei kapacitását, tudását. Ez pedig lassítja az elérhető technológiák gyakorlatba kerülését. Különösen igaz ez a precíziós gazdálkodásban. Adatgyűjtés és -elemzés, optimalizálási modellek, biológia és fizika ok-okozati viszonyainak megértése – tudás, szemlélet, hozzáállás-fejlesztés. Mérjük fel a rendelkezésre álló és várhatóan szükséges készségeket, majd fektessünk tőkét az emberbe, és / vagy az őt kiváltó, kevésbé munkaigényes technológiába.
Ez is drágulni fog,
nem csak a takarmány, a hús, a mezőgazdasági gép. Nem kétséges, hogy szabályos licit, verseny fog kialakulni az olyan felkészültségű és hozzáállású emberekért, akik jól illeszkednek az automatizálódó mezőgazdasági üzembe. Stratégiai kérdésről van szó. Sok szektorban nagy dilemma az általunk kiképzett munkaerő elvándorlása. Ezt megakadályozandó nem csak a képzés, hanem komplex emberi erőforrás kezelés szükséges. A motivációk, a béren kívüli juttatások, az adottságok, az élethelyzetek ismerete olyan vezetői feladat, amit minden mezőgazdasági üzemben a napi gyakorlat részeként, automatikusan végeznek a vezetők.
A béremeléseket, amelyek szükségszerűen részei napjaink gazdálkodási körülményeinek, ki kell gazdálkodni. Méghozzá a hatékonyság növelésével. Ha nem így történik, hanem egyéb költségek megtakarításával, könnyen lefelé tartó spirálba sodorhatjuk a céget. Fejleszteni kell tehát. Növelni a munkaerőegységre jutó termelékenységet, jövedelmezőséget.
Az Erste Agrár Központ üzenetei:
- Az emberi erőforrás a mezőgazdasági üzemek fejlődésének legnagyobb korlátjává vált.
- Ezt kezelni kell. Tőkét kell bele fektetni akár a képzéssel, új munkatársak felvételével, akár kiszervezéssel, akár munkaerőt kiváltó automatizálással.
- Az ezzel kapcsolatos elképzeléseinknek illeszkednie kell a fejlesztési, beruházási, piaci stratégiánkhoz. Most, amikor az agrár beruházások újabb lendületet kapnak, a téma jelentősége tovább növekszik.
- Az emberek, a kapcsolatok teszik életünket és munkánkat színessé, hasznossá. Ami eddig e téren magától értetődő volt, az a pandémia és a munkaerő piaci helyet miatt gyökeres fordulatot vehet.
- A helyzet tudatos kezelése agrárstratégiai kérdés családi, üzemi, és ágazati szinten is. Legyen nyitott Ön is arra, ha lehetőséget kap ilyen irányú felkészültségének képzések révén való erősítésére!
Fórián Zoltán
vezető agrárszakértő
Erste Agrár Kompetencia Központ
