A betegséget először szilván detektálták Bulgáriában 1932-ben, két évre rá 1934-ben már kajsziban is megfigyelték a vírust. Hazánkban az 1950-es években vált ismertté, azóta a legelterjedtebb, és legjelentősebb vírusos betegségek közé tartozik.
A kórokozó a plum pox potyvirus (PPV) szilvahimlő-kajszihimlő, egyfonalú RNS vírus. Gazdanövényköre a szilva, kajszibarack, őszibarack, ringló, kökény, és számos egyéb díszfa-gyomfaj. A gazdanövény körébe tartozó fajokon a fertőzés hatására a fák fejlődése visszamarad, termésük pedig éretlen marad.
A fertőzési forrás lehet az anyanövény, az azokról származó szemző hajtások és vegetatív úton szaporított alanyok, valamint a beteg magvak, és az azokból fejlődött magoncok. A vírus terjedhet tehát szaporítóanyaggal, pollennel, növényi nedvekkel a metszés során, valamint szaporítóanyag szedésekor is, továbbá terjedhet levéltetvekkel is.
Szükségesnek tartom a levéltetvekkel történő terjedés részletesebb kifejtését, hisz már mindenki láthatta a közösségi médiában, hogy egy új levéltetű faj jelent meg a hazai kajszi ültetvényekben. A kajszi levéltetűt (Myzus mumecola) Borbély Csaba a MATE Kertészettudományi Doktori Iskola PhD hallgatója detektálta legelőször hazánkban. A szakirodalom szerint az őszibarack, és a szilva esetében játszott fontosabb szerepet a levéltetű átvitellel történő vírusterjesztés, ez a tézis mára már megváltozott, ugyanis az új levéltetű faj képes a PPV átvitelére is.
A levéltetvek a vírust nem perzisztens módon terjesztik, ami azt jelenti, hogy a fertőzött növényeken táplálkozva viszonylag rövid időn belül felveszik a vírust, majd egy újabb növény szívogatása következtében azonnal képes leadni is. A vírus a biztosabb szívó szájszerv tapadáshoz egy úgynevezett „helper component”, azaz segítő fehérjét is felhasznál.
A tünetek legtöbbször a levélen illetve a termésen figyelhetőek meg. A legszembetűnőbb tünet a levélen kialakuló klorotikus (halványzöld-sárgászöld) gyűrű alakú foltok, melyek határ szegélye elmosódott. A levélen továbbá az ereket körülölelő sárgászöld foltok is megjelenhetnek. A foltok és a gyűrűk fonáki részén az erek sárgászöld színezetűek.
A gyümölcs felületén enyhén, vagy mélyen besüppedő gyűrű vagy szabálytalan alakú rajzolatok figyelhetőek meg. A gyümölcs torz növekedésű lesz, belső szöveti szerkezetében barna elszíneződés és mézgásodás figyelhető meg. A gyümölcsöt kettévágva, a csonthéjon jellegzetes úgynevezett „leopárd” mintázottság figyelhető meg, barna 1-2 mm-es foltok alakjában. Ha a foltok összeolvadnak, akkor a mag részben, vagy teljesen sárgásfehér lesz.
A vírus elleni védekezés alapja a vírusmentes szaporítóanyag használata. A szaporításra szánt növényt, illetve növényi részt tesztelni kell, itt lehetőségünk van szerológiai módszerek használatára. A vírust tesztnövények alkalmazásával is kimutathatjuk, őszibarack (Elberta fajta), szilva (Olasz kék, Pozsegaca és Küsztendil fajta). Értékes nemesítési szaporítóanyag vírusmentesítésére 37 c°-on 2-3 hétig hő terápiával lehetséges. Amennyiben megjelenik a vírus tünete a fáinkon, a beteg fát el kell távolítani, illetve meg kell semmisíteni.
Bár Magyarországon nincsen rezisztens fajta, mégis érdemes megemlíteni Ralph Scorza és munkatársai cikkét, amelyet már 1994-ben közöltek, ahol leírták, hogy a szilvahimlő vírus kapszidfehérjéjét kódoló gént a szilva genomba juttatva a növények ellenállóvá váltak a vírusra. Nem sokkal később 1997-ben már vizsgálati eredményeket közöltek, egy általuk beállított üvegházi kísérletről, ahol a transzgénikus törzseket Marianna szilva tövekre oltották, majd mesterségesen megfertőzték levéltetvek segítségével a növényeket. A vizsgálat során a transzgénikus törzsekkel oltott növények teljes mértékben ellenállóak bizonyultak, a kontrollhoz képest. A tarnszgénikus gén neve c5 lett. 2004-ben egy Lengyelországi szabadföldi kísérletben nyolc-nyolc fát ültettek el, melyből kettőt-kettőt mesterségesen fertőztek meg, a többi növény megfertőzését pedig a területen lévő levéltetvekre bízták. A kísérlet eredményeként a kontroll növények mindegyike megfertőződött, és súlyos tüneteket mutatott, ezzel ellentétben a c5 törzs fáiból egyedül a mesterségesen megfertőzöttek között tudtak valami kis vírusmennyiséget kimutatni, ezeken is a tünetek csak egy-egy elszíneződött levél formájában jelent meg. A PPV ellenálló szilvát HoneySweet névre keresztelve 2009 óta lehet termeszteni Amerikában. Az Európai Unióban a GM-szilva termesztése tilos.
Kémiai védekezés tekintetében fontos ismerni a kártevők biológiáját, ökológiai igényeit. Őszibarack ültetvényekben előforduló levéltetvek: fekete őszibarack levéltetű (Brachycaudus prunicola), hamvas őszibarack levéltetű (Hyalopterus amygdali), hamvas szilva levéltetű (Hyalopterus pruni), zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae), őszibarack iszalag levéltetű (Myzus varians). Kajsziban a már említett új faj, a kajszi levéltetű ( Myzus mumecola).
Szilván előforduló levéltetvek: nagy szilva levéltetű (Brachycaudus cardui), sárga szilva levéltetű (Brachycaudus helichrysi), hamvas szilva levéltetű (Hyalopterus pruni).
A vírus elleni növényvédelmi beavatkozás a vírus vektor levéltetvek ellen irányul, így főként a kajszi ültetvényekbe szükséges lesz a növényvédelmi gyakorlat felülvizsgálata, szükség szerinti áttervezése. Magyarországon jelenleg kajszi ültetvényekben a következő hatóanyagok engedélyezettek: deltametrin, labda-cihalotrin, acetamiprid, spirotetramat. Ökológiai, gazdálkodók (és egyéb termesztési rendszerben) esetében az olajos lemosó permetezések, illetve a káliszappanos permetezés, ami hatékonyan csökkentheti a levéltetvek számát.
Komáromi Kornél
