A már javában zajló zöldmunkákat ritkábban és elsősorban nem nagyüzemi mértekben, akár még ki egészíthetjük speciális vagy különleges zöldmunkákkal is, amelyekkel újabb javulást idézhetünk elő az idei termésben.
Ezek közé a zöldmunkák közé sorolunk olyan nyalánkságokat, mint a gyűrűzés, a fürtritkítás, a virágfürtök leszedése, a bogyóritkítás, a fürtkocsány végének visszavágása, a fürtkocsányok megtörése és csavarása vagy az éréskori szálvessző átvágás. Mivel ezekről a zöldmunkákról ritkán esik szó, de érdekességként csemegézhetnek belőle akár a gyakorlott termesztők is, és még kipróbálni is van idejük a szüret előtt, ezért két cikkben részletezném őket.
Lambry (francia kertész) először a 18.század végén készítette el az első gyűrűző eszközt, amelyet később Burgund és Champagne környéki szőlőkben használtak. Magyarországra a 19.században érkezett meg, az írások „jobb és édesebb” borokról számoltak be a gyűrűzést követően. Mi is történik valójában? Zsendüléskor a fürt alatti háncsot gyűrű alakban eltávolítjuk, így a szövet szállító funkcióját korlátozzuk.
Amit elérünk, hogy a bogyónövekedést serkentjük, ha a kötődést követően sörét nagyságú (5 mm) bogyóméretig elvégezzük. A bogyó a fenofázis kritikus időszakában olyan energia többlethez jut, amelyet fel tud használni a bogyó növelésére. Egyes szakcikkek megjegyzik, hogy ezzel a módszerrel még az érés is gyorsítható.
Bár még egyes gazdáknak távolinak tűnik a szüret, de létezik egy olyan speciális zöldmunka, amely a szüreti időszakban „babrál a vesszőkkel”, ez az éréskori szálvesszőelvágás. A technológia olasz földön jött létre és honosodott meg, mivel a Nebbiolo és a Sangiovese fajták minőségének javítására alkalmazták először. Hazánkban számos fajta, többek között a Szürkebarát, az Ezerjó és a Cirfandli termesztésétben meghonosodott művelet. A termést hozó szálvesszőket elvágják azért, hogy a termés vizet veszítsen, töppedjen és ezáltal különlegesebb jegyeket hordozzon a termés. Fontos viszont megemlítenünk, hogy növényvédelmi szempontból muszáj figyelnünk, nehogy az rothadás vagy esetleg csak az eső miatt kárba vesszen munkánk gyümölcse. A szüret előtt maximum 1-2 hétig célszerű a fürtöket ebben az állapotban hagynunk. Továbbá kékszőlőknél, akár negatív hatásként felléphet a színintenzitás vesztés is. Célszerű megvizsgálnunk és mérlegelnünk a tőkeművelésmódunk szempontjából is ezt a technológiát, mivel ernyő-, Guyot-, comb- és Sylvoz- művelések esetében működhet kiválóan.
Eme két fentebb említett művelettel láthatjuk, hogy a minőségi paraméterek javítását céloztuk meg. Cikkem folytatásában a mennyiségi korlátozást hozó műveletekről lesz szó, mint például „a zöldszüret”. Leszögezném, hogy ezen műveleteket, akár egy-egy tőkén is elvégezhetjük. További érdekesség, hogy például a gyűrűzést mazsolatermesztés esetében is használják.
Tamás Emőke
