Véleményem szerint mindenki, aki akár csak egyszer is belépett egy kukorica állományba találkozott ezzel a kórképpel.
Az üszöggombák jelentős köre szűk gazdanövénykörre korlátozódik le, legfőképpen a pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozó fajokra specializálódnak. Termesztett kultúrnövényeink közül megfertőzheti a kukoricát, cirkot, cukornádat, búzát, és az árpát is. A kórokozó mindenütt előfordul, ahol kukoricát termesztenek, gazdasági jelentősége rendkívül nagy, ugyanis 10%-os fertőzöttség esetén akár 30%-os termésveszteséggel is számolhatunk. A legnagyobb termésveszteség akkor alakul ki, amikor a fiatal csíranövények csúcsi osztódó szövete fertőződik, ami a növény pusztulását, vagy terméketlenségét idézi elő.
A kórokozó a kukorica minden föld feletti részét képes megfertőzni, a megtámadott növényi részek tumor szerűen deformálódnak. A tumorok felületét ezüstös, vékony hártya borítja. A szabad szemmel is látható tünetek a növény intenzív fejlődési időszakában vállnak láthatóvá.
A fertőzés, sebzéseken és a légzőnyílásokon keresztül történik meg, tehát sebparazita. A sebzés lehet mechanikai jellegű, akár egy munkagép (sorközművelő kultivátor) okozta sérülés, jégkár, szél kár, illetve lehet állati eredetű károsítás is, gyapottok bagolylepke hernyó kártétele, vagy a kukoricamoly kártétele is. A fertőzésre hajlamosító időjárás során (csapadékos) a növény minden föld feletti részét képes megfertőzni. A fertőzést követően az inkubációs idő körülbelül 2 hét.
A fertőzés és a látható tünetek kialakulása után elkezdődik egy érési folyamat mely során a daganat felszíne szürkés ezüstössé válik a benne képződő spóratömeg sötét színe miatt. A benne található spóratömeg nem más, mint üszögspórák sokasága, ezek a spórák a külső hártya felszakadását követően a levegőbe kerülve, szél útján újabb növényeket fertőznek meg. A golyvák állománya kezdetben fehér, tömör, felületüket hártya fedi, belsejük szivacsos. Később a hártya szürkésbarna színű lesz, a golyva belseje pedig barnás fekete érett spórákkal lesz teli. Kukorica esetében a csövek általában a csúcsi részen fertőződnek meg, a szár a fertőzés nyomán eltörhet.
Az ellene való védekezés kulcsfontosságú eleme a kórokozó életciklusának ismerete. A számára kedvezőtlen körülményeket vastag falú teliospóra alakban vészeli át a fertőzött növényi maradványokon, illetve a golyvákban, ahol akár több évig is életképes maradhat. Éppen ezért van oly nagy jelentősége ennél a kórokozónál a forgatásos talajművelésnek, ahol is a fertőzött növénymaradványokat a talajba forgatva megsemmisítjük.
Bár nem az elején említem meg, mégis úgy gondolom, hogy az egyik legjelentősebb védekezés a prevenció, melynek eszköze a szakszerű hibrid választás, az ellenálló fajták termesztése. A vetőmagcsávázás szükségessége, sem egy elhanyagolható tényező, ugyanis nagymértékben csökkenti a megfertőződés lehetőségét, ugyanakkor ennek hiányában a kórokozó számára optimális körülmények kőzött, jelentős mértékű csírafertőzésre számíthatunk.
Lezárva a sort pedig az optimális tápanyag utánpótlást említem meg, hisz csak és kizárólag akkor fog az-az adott fajta-hibrid oly mértékű ellenállóságot nyújtani, ha a termesztési körülmények a kultúrnövény számára kedvezőek. Vizsgálatok támasztják alá, hogy jelentős szerepe van a kellően megtervezett tápanyag utánpótlásnak. Amennyiben nagy adagú Nitrogént juttatunk ki a táblára, a növényi sejtek mérete megnő, a sejtfalak vastagsága csökken, így a növény fogékonyabbá válik a kórokozóval szemben. Megállapítható, hogy közvetve hathatunk a növény ellenálló képességére, megfelelően elvégzett tápanyag utánpótlással.
Komáromi Kornél
