Címlap fotó: MSG/Martin Staffler
Az egyre szárazabb nyarak miatt a veteményes már aligha nélkülözheti a mesterséges öntözést. Ezzel az 5 tippel Ön is jó termésre számíthat.
Különösen forró nyáron és frissen ültetett zöldségeknél kötelező a rendszeres öntözés
Ahhoz, hogy a zöldségek erőteljesen növekedjenek és sok gyümölcsöt teremjenek, nemcsak tápanyagra, hanem elegendő vízre is szükségük van – különösen forró nyarakon. Öt tippet gyűjtöttünk össze, ami megmutatja, hogy mire kell figyelni a zöldségeskert öntözésénél, melyik a legalkalmasabb időpont az öntözésre, és milyen trükkel takaríthatunk meg jelentős mennyiségű vizet.
1. A zöldségeket reggelente öntözzük
Ha kora reggel öntözzük a növényeket a veteményesben, annak több előnye is van: Viszonylag kevés a párolgási veszteség, mert a talaj még hűvös és a nap még nem jár magasan az égen. Ráadásul a talaj felszíne gyakran még nedves a reggeli harmattól, így a víz különösen jól beszivárog a talajba.
További előny, hogy a reggeli hűvösebb időben a hideg öntözővíz ellenére sem szenvednek hidegsokkot a növények. Akinek a csigák okoznak problémát a kertben, mindenképpen reggelente öntözze a zöldségágyásokat. Így estére, amikor a csigák igazán aktívak, már ismét jól kiszárad a talaj. Ez megnehezíti a puhatestűek mozgását, mert több nyálkát kell termelniük, ezért több vizet veszítenek.
Egy öntözőkannánál több kell ahhoz, hogy a reggeli öntözés egyszerű és hatékony legyen. Egy praktikus kerti segédeszköz lehet ehhez például egy automata tömlődob, például a Fiskars Waterwheel, amely azonnal használatra kész. Minden alkatrésze előre összeszerelt, a szükséges tartozékok pedig kéznél vannak a dobba épített tartóban. A dob 360°-ban elforgatható, ennek köszönhetően nagy területet öntözhetünk, időt és sok erőfeszítést takaríthatunk meg, ugyanakkor nem kell félnünk, hogy megbotlunk a tömlőben. Öntözés után a tömlődob a kertben maradhat, vagy a falra rögzíthető (a tartókonzol külön vásárolható meg).
A Fiskars Waterwheel XL öntözőtömlője 27 méter hosszú (20 méteres víztömlő, 7 méteres összekötő cső), így az öntözőberendezés nagyobb kertekben is jól használható.
2. Automatikus öntözőrendszer telepítése
A víz a legfontosabb tápanyag és növekedést befolyásoló anyag a növények számára, és a döntő tényező a jó termés szempontjából a zöldségeskertben. Az öntözőkannával azonban aligha garantálható az értékes folyadék megfelelő mennyiségű pótlása. Ezért hasznos öntözőrendszert telepíteni a zöldségágyásokba a nyári szezonban. Általában érdemes moduláris öntözőrendszert használni, amely egyedileg a helyszínen az aktuális igényeknek megfelelően állítható össze a legkülönfélébb elemekből, és optimálisan ellát minden növényt. Mivel a víz közvetlenül a növények gyökérzónájába kerül, az ilyen rendszerek nagyon hatékonyak és víztakarékosak.
Az úgynevezett csepegtető gombák az állítható csepegtetőfejeken keresztül közvetlenül látják el vízzel az egyes növényeket. Bárhol elhelyezhetők a tömlőn. Ha nagyobb területet szeretnénk öntözni, akkor célszerű permetező elemeket használni, amelyek szabályozható permetező egységei igény szerint beállíthatók.
A csepegtető gombák vagy az opcionális permetező elemek a tömlőrendszer bármely pontjára rögzíthetők
3. Ne a leveleket nedvesítsük
A zöldségágyások öntözésekor ügyeljünk arra, hogy ne nedvesítsük be a növények leveleit. Miért fontos ez? A nedves leveleken keresztül gombák és baktériumok juthatnak a növénybe, amelyek sokféle betegséget okozhatnak. A paradicsom különösen érzékeny erre, de a tököt és a cukkinit is gyakran megtámadják a levélgombák. Kivétel: Ha sokáig nem esett, a levélzöldségeket, például a spenótot és a salátát reggel egyszer alaposan meg kell locsolni vízzel, néhány nappal a betakarítás előtt. Ez leöblíti a port a levelekről, és később kevesebb gond lesz a tisztítással.
Az öntözés legkényelmesebb változata a talajközeli öntözés egy kerti tömlővel és egy hosszú öntözőlándzsával – jó alternatíva az öntözőrendszer (lásd a 2. tippet).
4. Esővízzel öntözzünk
Az esővíz az optimális öntözővíz minden kerti növény számára – beleértve a zöldségeket is. Nemcsak ingyen hozzáférhető, hanem ásványi anyagoktól is mentes, így nem rakódik le a mész, ha a leveleket öntözzük. Ezen túlmenően csak esővízzel történő öntözéskor lehet pontosan megbecsülni az ásványi anyagok mennyiségét – különösen a mésztartalmat -, amely egy idény során a megfelelő trágyázással a talajba kerül.
Akinek nagyobb kertje van, annak érdemes megfontolnia egy föld alatti tároló kiépítését, amelyet közvetlenül a ház esőcsatornája tud megtölteni vízzel. Így biztosítható, hogy száraz nyarakon is elegendő esővíz álljon rendelkezésre. Kerti szivattyúval (pl. a Kärchertől beszerezhető) nagyon egyszerűen biztosítható a vízkivétel: A készülék nyomáskapcsolóval rendelkezik, amely automatikusan bekapcsolja a szivattyút, ha például az automata öntözőberendezés szelepét kinyitják, és a víznyomás a tápvezetékben csökken.
A zöldségnövények az esővizet szeretik a legjobban, akár esőgyűjtő tartályból, akár föld alatti rendszerből származik.
5. Rendszeresen kapálja vagy mulcsozza a zöldségágyásokat
Valószínűleg minden kertbarát hallotta már a kertészek szabályát: „egy kapálással, három öntözés takarítható meg”. Ebben valójában van igazság: Ha a talajt hosszabb ideig nem műveljük, akkor apró függőleges járatok – úgynevezett kapillárisok – képződnek, amelyeken keresztül a víz a talaj felső rétegébe emelkedik, és a felszínen elpárolog. A kapálás átmenetileg tönkreteszi a felszín alatti kapillárisokat, és a víz a talajban marad. Emellett természetesen a mechanikus talajművelés a legfontosabb védekezés a nemkívánatos gyomok ellen a zöldség ágyásokban – nem beszélve arról, hogy gyökereikkel folyamatosan vizet is szívnak a talajból.
Saját készítésű olla öntözéshez
Az olla nem más, mint egy vízzel töltött cserépedény, ami segíti a kertben a vízpótlást. Ha nincs kedvünk a nyári forróságban egyik öntözőkannát a másik után cipelni, akkor használjuk az ollát öntözéshez, melyet két agyag virágcserépből saját kezűleg is egyszerűen készíthetünk.
Az olla Dél-Európában kedvelt öntözési forma, egy olyan hasas cserépedény, aminek a tetején egy lyuk található. Ezen keresztül tölthető meg az edény vízzel, amit a növények mellé a talajba ásnak. A nedvesség a cserépedény falán a talajba jut, közvetlenül a növény gyökereihez.
Olla saját kezűleg is készíthető, két eltérő méretű virágcserép segítségével, amelyek peremükkel egymás felé fordítva egymásba illeszthetők. Szükségünk van még egy cserépdarabra és csemperagasztóra. A csemperagasztót a használati útmutatója szerint összekeverjük vízzel, és a cserépdarabot belülről az alsó cserép alján található nyílásra ragasztjuk. A kisebb cserepet felfordítva, a nagyobb cserépre helyezzük, ügyelve, hogy jól illeszkedjen a peremrészbe. A két cserepet a peremrésznél összeragasztjuk a csemperagasztóval. A ragasztó kb. hat óra alatt megkeményedik.
Ezután az olla beásható a talajba, pl. a ribizlibokrok közé. Olyan mély gödröt ássunk, hogy az olla felső része nagyjából 3-5 cm magasságban kiálljon a földből. Tömködjünk köré földet, hogy a cserép és a talaj jól érintkezzen egymással. Töltsük meg az edényt vízzel, és kb. hetente egyszer töltsünk utána vizet. A növények az olla segítségével könnyebben át fogják vészelni a száraz meleg nyarat.
Az olla elkészítését láthatják az alábbi, német nyelvű videóban:
TulipGarden Cafe / MSG
