Legyen szó sivatagi kaktuszról vagy esőerdei pozsgásokról: a kaktuszok koplalóművészek, és nagy mennyiségű vizet tudnak tárolni törzsükben vagy gumójukban. Így kell helyesen öntözni a kaktuszt.
Sokan azért nevelnek kaktuszt, mert rendkívül egyszerű a gondozásuk, és nincs szükségük folyamatos vízellátásra. Ennek ellenére a kaktuszok öntözése során gyakran előfordulnak gondozási hibák, amelyek a növények pusztulásához vezethetnek. Míg a legtöbb kertész tudja, hogy a kaktuszoknak kevés vízre van szükségük, azzal azonban nincsenek tisztában, hogy milyen kevésre.
A kaktuszok pozsgás növények, ezért különösen jól tárolják a vizet, és hosszú ideig is kibírják víz nélkül. De nem minden kaktusz származik ugyanabból a környezetből. A klasszikus sivatagi kaktuszok mellett vannak olyan fajok is, amelyek száraz hegyvidéki területeken vagy akár az esőerdőben nőnek. Így az adott kaktuszfaj eredete információt ad a vízigényéről.
Hogyan öntözzük helyesen a kaktuszt?
Bár köztudott, hogy a kaktuszokat ritkán kell öntözni, érdekes módon a legtöbb példány nem az elégtelen vízutánpótlás miatt pusztul el, hanem szó szerint megfullad. Mexikói hazájukban a pozsgás növények hozzászoktak a ritka, de átható záporokhoz. Érdemes otthon utánozni ezt a vízellátási formát, ha megfelelően szeretnénk öntözni a kaktuszokat. Tehát öntözzük a kaktuszt nagyon ritkán (kb. havonta egyszer), de akkor rendesen. Ehhez fontos, hogy az edény, amelybe a kaktuszt ültettük, jó vízelvezetést biztosítson, nehogy pangó víz keletkezzen, mert a tartósan nedves talaj minden kaktusz halála. Öntözze meg a kaktuszt egyszer annyira, hogy a virágföld teljesen megszívja magát, és öntse ki a felesleges vizet. Állítsuk ezután a kaktuszt ismét száraz helyre, és hagyjuk békén, amíg a talaj újra teljesen ki nem szárad. Csak ezután (lehetőleg három-öt nappal később – legyünk türelmesek!) nyúlhatunk újra az öntözőkannához.
Ne öntözzük, hanem merítsük
Aki gyakran, de keveset öntözi a kaktuszt, nehézségekbe ütközhet a talaj nedvességtartalmának és a kaktusz vízszükségletének helyes megbecslésekor. Ezért az orchideákhoz hasonlóan a kaktuszokat is jobb vízbe meríteni az öntözés helyett, feltéve, hogy az edény ezt lehetővé teszi. A bemerítéses módszerhez helyezzük a kaktuszt a cserepével szobahőmérsékletű vízzel teli magas tálba vagy vödörbe, és hagyjuk benne, amíg a föld teljesen át nem ázik. Ezután vegyük ki újra a kaktuszt, hagyjuk jól lecsepegni és tegyük vissza a kaspóba. A kaktusz a felszívott vízen él a következő hetekben, és nincs szüksége további gondozásra. Újabb bemerítés előtt a földnek teljesen száraznak kell lennie.
A megfelelő talajszerkezet segít az öntözésben
Mint már említettük, a mintegy 1800 kaktusz között számos különböző származású és ennek megfelelően eltérő igényű faj található. A mérsékelt éghajlati övezetből származó kaktuszoknak több vízre és tápanyagra van szükségük, mint például a száraz sivatagból származóknak. Ezen elvárások teljesítése érdekében a kaktusz vásárlásakor és ültetésénél célszerű ügyelni a megfelelő talajszerkezetre. Míg a vízre és tápanyagra éhes kaktuszok általában humuszban gazdag, meglehetősen alacsony ásványianyag-tartalmú virágföldben vannak, addig a sivatagi kaktuszokat homok és lávatörmelék keverékébe érdemes ültetni. Az egyes talaj összetevők eltérő áteresztőképességgel és víztároló képességgel rendelkeznek, amelyek a növények igényeihez igazodnak. A megfelelő talaj segít abban, hogy a kaktusz ne rohadjon el.
A megfelelő öntözővíz a kaktuszok számára
A kaktuszok nem csak a vízmennyiséget tekintve szerények, az öntözővízzel szemben sincsenek nagy elvárásaik. A kaktuszok öntözésére gond nélkül használható a normál csapvíz, amelynek pH értéke 5,5 és 7 közé esik. Bár a kaktuszok ritkán reagálnak érzékenyen a mészre, jó, ha a vizet állni hagyjuk az öntözőkannában, hogy a nagyon kemény vízben leülepedjen a mész, és az öntözővíz szobahőmérsékletű legyen. Ha van rá lehetőség, kényeztessük a kaktuszokat esővízzel vagy vízkőmentesített csapvízzel.
Hogyan öntözzük a kaktuszokat télen?
Télen a beltéri kaktuszok is szünetet tartanak a növekedésben. Bár a beltéri szobahőmérséklet állandó marad, a közép-európai télben a fénymennyiség jóval alacsonyabb, amire a növények a növekedés leállításával reagálnak. Ezért szeptember és március között még kevesebbet öntözzük a kaktuszt, mint a nyári hónapokban. A pozsgások vízfogyasztása ilyenkor minimális. A sivatagi kaktuszok télen egyáltalán nem igényelnek vizet. Kicsit többet kell öntözni, ha a kaktusz közvetlenül a fűtőtest előtt vagy fölött van, mert a fűtőtestből kiáramló meleg levegő kiszárítja a növényt. A tavaszi új vegetációs időszak kezdetén a kaktuszt egyszer le kell zuhanyoztatni a növekedés serkentése érdekében. Ezután lassan növeli kell az öntözővíz mennyiségét a növény igényeinek megfelelően.
Az egyetlen dolog, ami egy megfelelő helyre ültetett szívós kaktuszt igazán tönkre tehet, az a víz. Ha a gyökerek tartósan nedves környezetben vannak, elrothadnak, és már nem tudnak tápanyagot vagy vizet felvenni – a kaktusz elpusztul.
Ezért ügyeljünk arra, hogy a kaktusz öntözése után a felesleges víz jól el tudjon folyni, és rendszeresen ellenőrizzük az új kaktuszok földjének nedvességét, hogy felmérjük a vízigényét. Egy alapos öntözés után a legtöbb kaktusz hosszú ideig (hat héttől több hónapig) kibírja további öntözés nélkül. Minél nagyobb a kaktusz, annál tovább tűri a szárazságot. Nyaraláskor nem szükséges megkérni az ismerősünket az öntözésre.
