Régen nem tudta senki, ezért kapta a nevét. A pusztában kirajzolódó szabályos körökkel kapcsolatban sok a hiedelem, de nem kell megijedni, a jelenségnek nincs köze a boszorkányokhoz.
A rekkenő nyárközepi hőségben, ha éppen az Alföldön túrázol, vagy olyan helyen, ahol jól belátható a táj, könnyen találkozhatsz egy-egy fa, bokor vagy ezek kisebb csoportja körüli nagyjából szabályos körrel. Ez olyannyira földöntúlinak tűnhet, mint egy gabonakör, de nem kell mindjárt Mulderért és Scully-ért kiáltani, sokkal egyszerűbb a megoldás, ráadásul lehet, hogy látjuk az elkövetőjét is.
Főleg ilyenkor, nyár közepén, ugyanis az őzbakok előszeretettel állnak területük egy igencsak kitett pontján, amelyet „territorial display”-nek is nevez a szakirodalom. Ez azt jelenti, hogy az elfoglalt területén mutatja magát a bak, jelezve riválisainak, hogy ott ő az úr. Területének határát rendszeresen jelöli, hogy aki arra téved, tudja, kihez jön. Persze, ezt a sutákra pályázó vetélytársak sokszor figyelmen kívül hagyják, ekkor bizony komoly és látványos csetepaté is kialakulhat közöttük.
Azonban a győztes visz mindent! Ha jó élőhelyet választott magának, és sikerült megtartania, tehát van jó táplálék, víz és búvóhely, akkor sok suta lesz ott július végére, augusztus elejére. Mielőtt megtörténik, aminek meg kell történnie, a suta jól megfuttatja a bakot, és körbe-körbeszaladnak a már említett „tereptárgyak” körül, s a kitartó legény díja, hogy ő lehet a következő évi apróságok édesapja. Ezen futások, randevúk, kalandok jelei a boszorkánykörök.
tulipgardencafe.hu / Greendex
