A magyar szöcskeegeret választotta 2025-ben az Év Emlősének a Vadonleső Program. Bár a nevében egér, de csak nagyon távoli rokonságot ápol a közönséges egerekkel, és nemrég az is bebizonyosodott róla, hogy valódi hungarikum.
A magyar szöcskeegér (Sicista trizona) létezéséről az ezredforduló előtt kevés információ állt rendelkezésre. Annyi bizonyos volt, hogy ez a különleges kisemlős viselkedésében és életmódjában is egészen egyedi, például az egerektől eltérően valódi téli álmot alszik, évente csak egyszer szaporodik, és táplálékának jelentős részét képezik a rovarok. Ráadásul nagyon szelíd, kézben tartva nem harap, nem próbál elmenekülni – olvasható a Hermann Ottó Intézet Nonprofit Kft. oldalán.
Az egykor sokfelé előforduló, hátán hosszanti fekete csíkot viselő szöcskeegér (nem tévesztendő össze a hazánkban gyakori pirók erdei egérrel) élőhelyeinek megszűnése miatt az elmúlt 150 évben egyre ritkábbá vált, olyannyira, hogy az utolsó példányt 1936-ban fogták meg a kutatók. Csupán bagolyköpet-elemzésekből tudták, hogy a szöcskeegér továbbra is tagja a magyar faunának, éli rejtett életét, igaz, egyre kisebb területen.
A rejtőzködésnek végül 2006-ban lett vége, amikor magyar kutatók a Borsodi-Mezőségben több éves próbálkozás után végre befogtak egy élő példányt. A következő évtized kitartó kutatásai, genetikai és morfológiai vizsgálatai azt igazolták, hogy a nálunk élő szöcskeegér nem azonos a keleti sztyeppéken elterjedt más rokon fajokkal, hanem teljesen különálló faj. Ezzel nemcsak a tudományos, hanem a magyar neve is megváltozott, így már nem a csíkos szöcskeegér, hanem a sokkal találóbb magyar szöcskeegér névre hallgat.
A fajnak jelenleg mindössze két aprócska állományát ismerjük a világon, egyik a már említett Borsodi-Mezőségben él, a másik egy Kolozsvár melletti élőhelyen. Ráadásul a két állomány alfaji szinten eltér egymástól, ezért külön nevet is kaptak: az Erdélyi-medencében az erdélyi szöcskeegér honos.
A Vadonleső Programot az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. működteti a Magyar Természettudományi Múzeum és a Fővárosi Állat- és Növénykert közreműködésével. Önkéntesek bevonásával jelenleg 18 védett növény- és állatfaj elterjedési és veszélyeztetettségi adatait gyűjtik 2009 óta. Fontos feladatuknak tartják, hogy megismerjék e fajok környezeti igényeit, azonosítsák a veszélyeztető tényezőket, illetve kidolgozzák és végrehajtsák a fennmaradásukat szolgáló megőrzési terveket.
tulipgardencafe.hu / Greendex
