Utazás – ezúttal a titokzatos meténg világába. Olyan növény ez, amit az erdő csendje ölel, de akinek bölcsességét az emberiség évezredek óta suttogva továbbadja. Lássuk, mit rejtenek ezek az apró, selymes levelek és liláskék virágok.
Ahol a fák még alszanak, és a föld csak neszezve készül a tavaszra, ott már kibújik egy kis növény, mely makacsul zöldell, mikor más még csak álmodozik a napfényről. Ez a meténg, vagy ahogyan sokan ismerik: kis télizöld. A Vinca minor nem hivalkodó, de határozott. Egyfajta bölcs öreganya a növények között, aki keveset beszél, de annál mélyebben gyógyít.
Egy kis történelem – a szeretet, a védelem és a mágia növénye
A meténg az ókori Európa szinte minden táján ismert volt – különösen a kelták és a germán népek körében. Nemcsak gyógynövényként tartották számon, hanem mint mágikus védelmezőt is. Az erdők szélén élő emberek gyakran fontak belőle koszorút a ház bejáratához, hogy távol tartsa a betegséget és a „rossz szellemet”. A meténget sokszor a hűség és az örök szerelem szimbólumaként is használták – mivel örökzöld, így az állandóságot, az életet, a kitartást hirdette.
A népi hagyományban a „halottak virágának” is hívták, mivel a temetőkbe is ültették, hogy „emlékezzen az élő a halottra, s a halott az élőre”. De ne rémisszen meg ez a sötét árnyalat – a meténg egyszerre őrző, gyógyító és összekötő növény.
Gyógyhatásai – a meténg ereje nem harsány, de mély
A meténg fő hatóanyaga a vincamin nevű alkaloid, amely különösen az agyi keringésre és a koncentrációs képességre gyakorol pozitív hatást. Ez az összetevő ihlette később a gyógyszeripar által is használt vinpocetint.
A népi gyógyászatban így használták:
– Agyi vérkeringés javítására, különösen időskori feledékenység, szédülés, fülzúgás esetén.
– Szellemi frissítésre, koncentráció fokozására, tanuláshoz vagy nagy szellemi igénybevétel idején.
– Magas vérnyomás enyhítésére, mivel tágítja az ereket és segíthet csökkenteni a feszültséget.
– Látás és hallás támogatására, ha az azok romlása keringési eredetű.
– Szájüregi gyulladások és sebek esetén, öblögetőszerként főzetben.
Fontos azonban tudni: a meténg erőteljes hatóanyagokat tartalmaz, így belsőleges alkalmazásnál mindig óvatosan kell bánni vele, s ha valaki gyógyszert is szed, érdemes egyeztetni orvossal!
Meténgtea – ahogyan régen készítették
Figyelem: Csak mértékkel és kúraszerűen, 1-2 hétig alkalmazzuk, napi 1 csészével!
Hozzávalók:
– 1 teáskanál szárított meténglevél
– 2,5 dl forró víz
Forrázzuk le a leveleket, majd hagyjuk állni 5-7 percig lefedve. Leszűrve, langyosan fogyasszuk – leginkább délelőtt, hogy kíméletesen élénkítse az agyi keringést.
Régi füvesasszonyok szerint „meténggel kezdett nap nem kóvályog el délre” – vagyis segít ébren maradni testben és lélekben is.
Konyhai fortély? Nem egészen – inkább külsőleg!
A meténget a konyhában nem használják fűszerként – ellenben egy régi népi praktika szerint meténgfőzettel mosták ki a nehezen gyógyuló sebeket, keléseket. Összehúzó, gyulladáscsökkentő hatása segítette a bőr regenerálódását.
Meténges borogatás
Egy maréknyi meténget főzz meg fél liter vízben kb. 10 percig, majd leszűrés után langyosan itass át vele egy textilkendőt. Helyezd a gyulladt bőrfelületre naponta 1-2 alkalommal. Régen használták visszérgyulladásra, horzsolásra, sőt, aranyérre is.
A meténg tehát nemcsak egy árnyas aljnövény, amely csendben zöldell, míg mások már elfáradtak – hanem egy olyan növény, amely tud, lát, emlékezik és gyógyít. Egyfajta zöld bölcsesség az erdő szegélyéről, ami figyelmeztet: a látszólag jelentéktelen dolgok gyakran hordozzák a legnagyobb erőt.
Maradj velünk a gyógynövények útján – még rengeteg bölcs öreg barát várja, hogy újra felfedezzük őket.
tulipgardencafe.hu / Egészségtér
