A kert ősz végi kincsei között ott találjuk a kelbimbót, ezt a különös külsejű, mégis bájos zöldséget, amelyet gyakran alábecsülünk. Apró golyóbisai szorosan kapaszkodnak a szárhoz, mintha csak kis katonák sorakoznának egymás mellett, készen arra, hogy egészségünket szolgálják. Bár sok gyerek fintorogva tolja félre a tányér szélén, valójában a kelbimbó az egyik legértékesebb zöldségféle, amely bőségesen ellát bennünket vitaminokkal, ásványi anyagokkal és védő hatóanyagokkal.

A kelbimbó a keresztesvirágúak családjába tartozik, ugyanabba a nagy családba, amelyben a brokkoli, a karfiol és a fejes káposzta is helyet kapott. Nem véletlen, hogy sok tulajdonságuk hasonló, de a kelbimbó különlegessége az apró méretében és rendkívüli tápanyagsűrűségében rejlik. Már egy kisebb adag is képes fedezni a napi C-vitamin-szükségletünket, és mellette A-, K-, B-vitaminokat, valamint bőséges rostot biztosít.

A kelbimbó egyik legizgalmasabb tulajdonsága az, hogy nagy mennyiségben tartalmaz glükozinolátokat, amelyek a szervezetben olyan vegyületekké alakulnak, amelyek védelmet nyújtanak a daganatos betegségekkel szemben. Emellett támogatják a méregtelenítést, segítik a máj működését, és erősítik az immunrendszert. Nem véletlen, hogy a népi gyógyászatban is nagy becsben tartották.

Aki rendszeresen fogyaszt kelbimbót, az tapasztalhatja, hogy javul az emésztése, csökken a gyulladás a szervezetében, sőt a vércukorszint is kiegyensúlyozottabb lehet. A benne található kálium és folát különösen fontos a szív- és érrendszer számára, hiszen segít megelőzni a magas vérnyomást, és hozzájárul a vér egészséges áramlásához.

Azonban a kelbimbó nemcsak belsőnket ápolja, hanem külsőnkre is hat. A bőséges antioxidáns-tartalom lassítja az öregedési folyamatokat, óvja a bőrünket a káros hatásoktól, és üdévé, ragyogóvá varázsolja azt. Talán kevesen gondolnák, de a rendszeres kelbimbó-fogyasztás egyfajta természetes szépségápolás is.

A konyhában a kelbimbó sokféleképpen megállja a helyét. Lehet főzni, párolni, sütni, sőt akár grillezni is. Ha enyhén karamellizáljuk egy kevés olívaolajon és fokhagymával, teljesen új arcát mutatja: édeskés, diós ízvilággal lep meg bennünket. Egy kis balzsamecet vagy citromlé ráöntve pedig tovább fokozza az élményt. Régen gyakran levesekbe tették, vagy húsok mellé kínálták köretként, manapság azonban önálló főszereplőként is egyre több konyhában feltűnik.

A kelbimbó termesztése sem igényel különösebb csodát, és ami szívderítő benne, hogy éppen a hidegebb időszakban érik be, amikor a kertben már kevés friss zöldség akad. Így ősszel és télen egyaránt friss vitaminforrásként szolgálhat.

Ez az apró, de annál jelentősebb zöldség tehát igazi életerő-bomba. A kelbimbó megtanít arra, hogy a kicsi dolgokban is ott rejlik a nagyság, és hogy néha a legvisszafogottabb külső rejti a leggazdagabb belső értékeket. Ha helyet adunk neki az étrendünkben, nemcsak egészségünkért teszünk, hanem egy kicsit visszakapcsolódunk a természet bölcsességéhez is.

tulipgardencafe.hu / Egészségtér