A vérontófű (Sanguisorba officinalis) egy karcsú, elegáns növény, mely a rétek, legelők, árokpartok és nedves mezők lakója. Neve – „vérontó” – elsőre kissé drámainak hangzik, de valójában épp az ellenkezőjét jelenti: a vérzés elállításának mesterét. Már a latin neve is árulkodó: Sanguis (vér) és sorbere (felszívni, elnyelni) – vagyis olyan növény, amely „megszünteti a vérzést”.

A vérontófű a rózsafélék családjába tartozik, és különleges, bordópiros, hengeres virágfejecskéivel messziről felismerhető. Júniustól egészen augusztusig virágzik, és nemcsak a szép látvány miatt érdemes megállni mellette, hanem azért is, mert minden része – főként a gyökere és a levele – valódi gyógyerőt hordoz.

A népi gyógyászat hűséges segítője
A régi füvesasszonyok szerint a vérontófű „minden vért csillapít, ami túlcsordul”. Ezt nemcsak képletesen értették. Külsőleg és belsőleg egyaránt alkalmazták vérzések, sebek, menstruációs panaszok, belső vérzések, sőt, aranyér ellen is. A gyökérből készült főzetet sebmosásra, toroköblítésre és gyulladt íny kezelésére is használták, mivel erős összehúzó és fertőtlenítő hatású.

Erdélyben és a Felvidéken régen azt mondták: „A vérontófű a katona füve” — hiszen háború idején is gyakran gyűjtötték, szárították, és a sebekre porrá őrölve hintették, hogy megállítsák a vérzést. Volt, ahol „vérszopónak” nevezték – nem azért, mert ijesztő, hanem mert elnyelte a vért, és így segítette a gyógyulást.

A modern fitoterápia kincse
A mai gyógynövénykutatások is megerősítik mindazt, amit az ősök ösztönösen tudtak. A vérontófű gyökerében cseranyagok (tanninok), flavonoidok, saponinok és ellagsav találhatók – ezek felelősek a gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító és antibakteriális hatásért.

A tanninok különösen érdekesek, mert összehúzzák a szöveteket, így védőréteget képeznek a sebfelületen és a nyálkahártyán. Épp ezért a vérontófű teája kiválóan alkalmazható gyomorhurut, hasmenés, vastagbélgyulladás esetén is. Egy csésze langyos főzet belsőleg fogyasztva megnyugtatja az emésztőrendszert, helyreállítja a bélflórát, és megszünteti a kellemetlen görcsöket.

Hogyan készítsünk vérontófű teát otthon?
A legjobb, ha a gyökeret gyűjtjük be ősszel, amikor a növény már visszahúzódik. Alapos mosás után aprítsuk fel, majd szárítsuk ki jól szellőző helyen, árnyékban. A megszáradt gyökeret légmentesen zárható üvegben érdemes tárolni.

Egy csésze tea elkészítéséhez elegendő egy kávéskanálnyi aprított gyökeret leforrázni 2 dl forró vízzel, majd lefedve állni hagyni 10–15 percig. Ha belsőleg fogyasztjuk, napi 1–2 csészényi elegendő. Külsőleg borogatásra, gargalizálásra is használható, főleg torokgyulladás, afta vagy ínygyulladás esetén.

Kúraszerűen legfeljebb 2–3 hétig érdemes alkalmazni, utána mindig tartsunk néhány nap szünetet.

Vérontófű-tinktúra – a „régi idők orvossága”
A füvesasszonyok és pásztorok gyakran készítettek tinktúrát is a gyökérből. Ehhez egy befőttesüvegbe tettek 10 dkg aprított gyökeret, majd ráöntöttek fél liter 40%-os alkoholt (vagy házi pálinkát). Két hétig érlelték sötét helyen, időnként megrázogatva, majd leszűrték.

Ebből napi 2×15 csepp vízben vagy teában oldva segítette a vérkeringést, a gyomorpanaszokat és a belső gyulladásokat. Külsőleg sebek, égések, aranyér vagy visszér esetén borogatásként is használták.

Népi hiedelmek és mágikus vonatkozások
A vérontófű a néphagyományban nemcsak orvosság volt, hanem védelmező növény is. Úgy tartották, hogy aki a gyökerét a zsebében hordja, azt elkerülik a bajok és a betegségek. A falusi asszonyok néha kis vászonzsákban akasztották a bölcső fölé, hogy védje a csecsemőt a „rossz szem” ellen.
A vér szimbolikája mindig az élet erejét jelentette, és ez a növény volt hivatott arra, hogy az élet áramlását – a vért – egyensúlyban tartsa.

A természet szelíd orvosa
A vérontófű tehát nem harsány, nem látványos gyógynövény. Inkább olyan, mint egy tapasztalt öreg gyógyító, aki nem beszél sokat, de amikor kell, pontosan tudja, mit kell tennie. Belső nyugalmat, testi egyensúlyt és természetes erőt ad annak, aki bízik benne.

Ma, amikor újra felfedezzük a természet patikáját, a vérontófű is visszakerülhet méltó helyére. Egy korty a teájából olyan, mint egy apró emlékeztető: a gyógyulás nem mindig látványos, de mindig belülről indul el.

tulipgardencafe.hu / Egészségtér