A csicseriborsó olyan alapanyag, amelyet már több ezer éve megbecsülnek. Nem véletlen, hogy az ókori konyhák egyik biztos pontja volt: tápláló, sokoldalú és meglepően karakteres.

Régen az emberek még tudták, hogy az egyszerű növényekből lehet a legnagyobb erőt meríteni, és a csicseriborsó pontosan ezt a filozófiát hordozza magában. Nem hivalkodó, nem kér különleges bánásmódot, de amikor ott van az asztalon, valahogy mindenki jól jár vele – ezt a nagyanyáink biztosan mosolyogva mondanák.

A csicseriborsó különlegessége abban rejlik, hogy egyszerre hozza a gazdag, telt fehérjét és a lassan felszívódó szénhidrátot. Ha a testünket úgy képzeljük el, mint egy régi, jól működő parasztházat, amelynek stabil alapra van szüksége, akkor ez az apró gömbölyű szem igazi mestermunkát végez. Nem ugráltatja a vércukorszintet, nem hizlalja gyorsan a testet, és nem kényszeríti a szervezetet kapkodó energiatermelésre. Inkább csendesen, nyugodt tempóban adja az erőt – mintha csak azt mondaná: „Semmi rohanás, mindent a maga idejében”.

A fehérjetartalma miatt különösen kedvelt a növényi étrendet követők körében, de igazából mindenkinek megtámasztja az energiaszintjét. Régen a földeken dolgozók számára a csicseriborsóból készült ételek valódi tartósságot jelentettek: nem tört rájuk hirtelen fáradtság, nem ájultak el délutánra, mert a testük szépen, egyenletesen kapta az üzemanyagot. Ma, amikor sokszor csak kapkodjuk a levegőt, ugyanilyen fontos lenne, hogy ilyen nyugodt ritmusú táplálékot fogyasszunk.

A rosttartalma is figyelemre méltó. Ez az a fajta rost, amely nem csupán „átvonul” a szervezetben, hanem valódi jót tesz: tisztítja a bélrendszert, táplálja a jótékony baktériumokat, és hozzájárul ahhoz a könnyedebb érzéshez, amikor a test működése nem akad el sehol. A régi gyógyítók sokszor mondták, hogy „a jó egészség a gyomorban kezdődik”, és ezt a modern kutatások is igazolják. A csicseriborsó ehhez a jólléthez csöndesen, de elég határozottan hozzáteszi a magáét.

A vitamin- és ásványianyag-tartalma sem elhanyagolható. A B-vitaminok szépen támogatják az idegrendszert és az energiacserét, a vas segít a vérnek oxigént szállítani, a magnézium pedig ellazítja az izmokat és megnyugtatja a lelkünket. Mindezek egy olyan korszakban különösen értékesek, amikor sokszor érezzük úgy, hogy minden gyorsabban akar velünk haladni, mint ahogy azt szívünk szerint tennénk.

A csicseriborsó viszont nemcsak táplál, hanem kreativitásra is ösztönöz. A konyhában igazi kis jolly joker. Lehet belőle krémes humuszt készíteni, amelyhez elég csak egy kis citrom, olívaolaj, fokhagyma és egy finomra őrölt szezámpaszta. Lehet belőle meleg, fűszeres ragu, amely a téli estéket lopja vissza a gyomorba. Lehet belőle ropogós sült csicseri, amely szinte helyettesíti a nassolnivalókat. És lehet belőle tartalmas leves is, amelyre a vidéki nagymamák is elégedetten biccentenének.

Érdekes módon a csicseriborsó akkor bontakozik ki igazán, ha egy kis időt hagyunk neki. A régi konyhákban hagyományosan beáztatták egy egész éjszakára, mert így könnyebben emészthető, puhább és kedvesebb a gyomor számára. Ez a fajta gondoskodás ma is jól jön: kicsit lassít, kicsit visszahozza azt a régi, tiszteletteljes szemléletet, amikor az ételnek időt adtak, és nem siettették sem az előkészítést, sem az étkezést.

A népi gyógyászatban a csicseriborsót sokszor ajánlották azoknak, akik fáradékonyak voltak, vagy hajlamosak voltak a vérszegénységre. Úgy tartották, hogy „erőt csinál a testben”, amit ma elegánsan úgy mondanánk, hogy támogatja a vitalitást és az állóképességet. A bélrendszerre gyakorolt jótékony hatása miatt pedig úgy tekintettek rá, mint egyfajta gyomorbarát táplálékra, amely rendet rak odabent.

A csicseriborsó egyben a lelki egyensúlyt is támogatja. Amikor a vércukorszint stabil marad, a hangulat is kiegyensúlyozottabb, és a szervezet sem kényszerül állandó „riasztásra”. Ez a belső nyugalom valójában nem luxus, hanem természetes állapot, amelyet ez az egyszerű növény csendesen segít visszahozni.

Amikor tehát a csicseriborsó kerül az asztalra, valójában egy apró, gömbölyű időutazás kezdődik. Visszavisz a régi, türelmes konyhák világába, ahol minden ételnek megvolt a maga ideje, súlya és jelentősége. És miközben modern világunkban fogyasztjuk, újra összeköt bennünket ezzel a bölcs, letisztult szemlélettel.

A csicseriborsó valójában nem más, mint az egyszerűség diadala. Táplál, erősít, ápolja a gyomrot, jókedvre hangol, és minden falatjával emlékeztet rá, hogy az élet nem feltétlenül bonyolult – csak mi tesszük sokszor azzá. De egy tál csicseriborsóval a kezünkben valahogy könnyebb visszatalálni ahhoz a nyugodt ritmushoz, amelyben nemcsak a testünk érzi jobban magát, hanem a lelkünk is.

tulipgardencafe.hu / Egészségtér