A klemátisz, más néven erdei iszalag falak, lugasok és rácsok zöldítésére alkalmas. A népszerű futó növény ültetési ideje augusztus és október között van. Ezekkel az ültetési utasításokkal a növénybiztonságosan növekszik.
Különböző klemátisz csoportok léteznek, eltérő növekedési ütemmel és virágzási időkkel. A tavasszal virágzó változatok különösen erőteljesen növekednek, ilyen például a havasi iszalag (Clematis alpina) és a hegyi iszalag (Clematis montana). Ezzel szemben a hibridek virágai a legnagyobbak – egyes fajták akár évente kétszer is virágoznak, mint a modern rózsák. Ezek növekednek a leggyengébben, és ritkán nőnek három méternél nagyobbra. Valamivel érzékenyebbek is, mint a többi csoport.
Az olasz klemátisz (Clematis viticella) fajtái különösen erősnek számítanak. Mint minden vadon élő faj, messzemenően rezisztens a gyökérgombákkal szemben, amelyek a klemátisz rettegett hervadását okozzák. Az olasz klemátisz csak az új hajtásokon virágzik, ezért általában csak június végétől hozza az első virágokat.
A klemátisz ültetése: a legfontosabb dolgok röviden
A klemátisz legjobb ültetési ideje nyár végén, augusztus és október között van. Humuszban gazdag, laza talaj és napos fekvés szükséges, ahol a gyökérterületnek árnyékban kell lennie. Helyezzünk egy vízelvezető réteg kavicsot vagy murvát az ültetőgödörbe. Ültetéskor egy futtató rácsot is fel kell szerelni. Egy mulcsréteg véd a kiszáradástól.
Mikor ültethető a klemátisz?
A klemátiszokat konténeres növényekként kínálják, és alapvetően egész évben ültethetők. A legjobb ültetési idő azonban a késő nyár augusztustól októberig a legkedvezőbb, mert ekkor a 14 és 22 fok közötti talajhőmérséklet optimális és biztosítja a jó gyökérnövekedést. Így a növények gond nélkül átvészelik a telet. A nyár végi ültetésnek megvan az az előnye is, hogy a már gyökeret növesztett futónövények késedelem nélkül kezdhetik az új szezont, és már az első évben bőségesen virágozhatnak.
Ideális hely a klemátiszok számára
A vadon élő klemátiszok lombhullató erdőkben nőnek, és a fák koronáján keresztül kúsznak a fény felé. Ezért szeretik, felső hajtásai a napot, a tövük pedig az árnyékot. A kertben válasszon napos, de nem túl meleg helyet a klemátisznak. Ideálisak a nyugati fekvésű házfalak, vagy a magas fák alatt elhelyezkedő futórácsok.
A növény alsó 30-50 centiméterét mindig árnyékolni kell. Alkalmasak erre a sűrű, nem túl nagyra növő évelők, mint a tűzgyöngyvirág, a harangvirág vagy az árnyliliom. Ha nagyon domináns évelők nőnek a közelben, mint például a palástfű vagy az illatos gólyaorr, akkor a klemátisz gyökere körül záróréteget kell képezni egy olyan anyaggal, amin a gyökerek nem tudnak áthatolni (tófóliával vagy beton pázsitszegéllyel).
Milyen talajra van szüksége a klemátisznak?
Mint minden erdei növény, a klemátiszok is kedvelik a humuszban gazdag, egyenletesen nedves, jó vízelvezetésű talajt. Kötött talajon kellően nagy és mély lyukat kell a földbe ásni, és az alsó tíz centimétert meg kell tölteni murvával vagy kaviccsal, hogy a víz ne tudjon feltorlódni. Pangó víz esetén a gyökerek rothadni kezdenek, és a növény nagyon érzékeny lesz a klemátisz hervadásra. A legjobb, ha a kiásott földet bőségesen összekeverjük homokkal és komposzttal, félig lebomlott levelekkel vagy normál virágfölddel.
Hogyan ültessük a klemátiszt helyesen: lépésről lépésre
- A földlabda vízbe merítése
Óvatosan vegyük ki a klemátiszt a cserépből. Ha a növény gyökerei erőteljesen átszőtték a cserepet, akkor vágjuk fel a cserepet vagy a fóliazacskót, hogy ne tépjük le az érzékeny gyökérvégeket. A kiszáradt földlabdás növényt helyezzük egy időre egy vödör vízbe, hogy a talaj megfelelően megszívja magát. Helyezzük a növényt a vízbe addig, amíg nem jön fel több légbuborék.
- A klemátisz földbe helyezése
Az ültetőgödörnek olyan mélynek kell lennie a klemátisz számára, hogy a gyökeres földlabda felszíne később a föld alá kerüljön, és az első hajtáskezdemények védettek legyenek. Helyezzünk vízelvezető rétegként kavicsot a lyukba. Ha szükséges, keverjük össze a lyukból kiemelt földet egy vödörben homokkal és komposzttal vagy virágfölddel.
- A föld tömörítése
Ezután tegyük vissza a kiásott földet, és óvatosan nyomkodjuk le a kezünkkel. Ideális hely a mélyebb rétegekig laza, humuszban gazdag talaj, félárnyékos helyen.
- A mulcsréteg elhelyezése
Alaposan öntözzük meg a növényt, végül rakjunk egy réteg kéregmulcsot, kavicsot vagy fenyőkérget, körülbelül tíz centiméter vastagságban, hogy megóvjuk a gyökérzónát a kiszáradástól és az erős hőmérséklet-ingadozásoktól.
A fa alatt növekvő klemátisz esetében a rendszeres öntözés továbbra is fontos marad. Ahhoz, hogy a hajtások gyorsan megtalálják az utat a fény felé, fapálcákkal vezessük őket a lombkorona felé. Nyár végi ültetéskor kerüljük a műtrágyázást – halasszuk ezt inkább a következő tavaszra.
A megfelelő futórács a klemátisz számára
Minden klemátisz meghosszabbított levélnyéllel, úgynevezett levélindákkal kapaszkodik a futórácsba. Ideálisak a vízszintes és függőleges csíkokból készült farácsok, amelyek élhossza körülbelül két-két és fél centiméter. Az acélt, például dróthálót gyakran ajánlják futónövényeknél, de nem a legjobb választás. Az ok: Az időjárástól függően a fém erős hőmérséklet-ingadozásoknak van kitéve, ezért elfagyhatnak a hajtások.
Így szereljük össze a futórácsot
A rácsot a ház falától körülbelül nyolc-tíz centiméter távolságra kell felszerelni, hogy a hátulja is jól tudjon szellőzni. A méret az adott klemátisztól függ: a lassan növekvő hibridekhez egy- két méter széles és három méter magas rács is elég. Ugyanakkor a gyorsan növő fajokat, például a hegyi iszalagot, egyszerűen futtathatjuk pergolára. Az ültetés után már csak néhány laza kötődróttal kell a hajtásokat az oszlophoz rögzíteni. Amint a növény elérte a pergola keresztlécét, nincs szüksége további támogatásra.
Fontos, hogy a futórácsot azonnal az ültetéskor szereljük fel – már egy év elteltével is nehéz lesz metszés nélkül kibogozni a nem irányított hajtásokat. Az ültetés után távolítsa el a támasztórudat, és vezesse át a főhajtásokat a rácson.
