A babiloni függőkertek, az aztékok úszó kertjei a mai városi hidropónikus termesztés ősei. A mai változatok kültériek és beltériek, a városi környezet részét képezik. Lássunk egy házilag legkönnyebben alkalmazható hidropóniás lehetőséget.
A manapság egyre népszerűbb hidropónikus termesztés nem napjaink vívmánya, mint azt a legtöbben hinnék.
A hidorpónikus termesztés előnyei
Arid klímán növeli a környezet páratartalmát, csökkenti a hőmérsékletet. A lombok megkötik a szennyezőanyagokat, a port, csökkenti a szén-dioxid kibocsátást, hiszen a fotoszintetizáló növények szén-dioxidot kötnek meg.
A városi hidrokultúrás kertek gyakran vertikálisak a helyszűke miatt. Az élőfalak hőszabályozóként működnek, télen megtartják a hőt, nyáron hűtik a környezetet. A városlakók élvezik és igénylik ezeket a zöld területeket, ami ötvözi a technika előnyeit a természettel, a városi élettel.
A növénytermesztésben hagyományos, úszó hidropóniás rendszerben a felülről a tartályba lógatott, kis kosárkákban lévő növények gyökerei a folyamatosan levegőztetett tápoldatba érnek. A hidropóniás kosarat tartó edények egy „tutajon” úsznak a tápoldatos vízen, az oldatot folyamatos keringését pumpa biztosítja a megfelelő oxigénellátás érdekében.
Egyszerű,de hatékony – statikus (vízkeringetés nélküli) hidropóniás rendszer
A nem cirkuláltatott hidropóniás rendszer leginkább kisebb mennyiségeket előállító termelők, házi felhasználók részére kiváló.
A 90-es években Tajvanon (The World Vegetable Center – AVRDC) alkalmazták először azt az egyszerűsített hidropóniás zöldségtermesztést, amihez nem kell vízáramoltatás, levegőztetés, nem kell ellenőrizni a víz kémhatását, a hőmérsékletet, és csak egyszer, az elején kell tápanyagot juttatni az rendszerbe.
A hidroponiás kosárból kinyúló gyökérzet nem azonnal találkozik a tápoldatot tartalmazó folyadékkal, hanem csak az alsó része ér a vízbe. A többi része a levegővel érintkezik. Az előbbieket ”víz-gyökereknek”, az utóbbiakat „levegő – gyökereknek” nevezték el. (Így is találkozhatsz vele a leírásokban: O -gyökér, azaz oxigén gyökér, W-gyökér, azaz víz /water/ gyökér.) A víz-gyökerek feladata a víz és a benne oldott tápanyagok felvétele, a levegőgyökerek pedig oxigénhez juttatják a növényt.
A levegő-gyökerek úgy jönnek létre, hogy a hidropóniás tartály nincs színültig feltöltve vízzel, hanem a fedőrészen kialakított nyílásba helyezett, termesztőközeget is tartalmazó hidropónikus kosárkákba nőnek bele először a gyökerek. Eleinte a kosár alja (alsó 2 cm) vízbe ér, így a növény könnyen vízhez és tápanyaghoz jut. Majd a tartályból a víz kezd lefogyni, de addigra a gyökerek is mélyebbre nőnek, kinőnek a kosárból, és haladnak lefelé, a vízréteg felé, így a gyökerek felső része a párával telített levegőrétegen keresztül érik el a vizes oldatot. A vízszint egyre gyorsabban csökken, ahogy a növények egyre nagyobb lombfelületet és gyökérfelületet képeznek, és ennek köszönhetően növekszik a vízfelvétele és a párologtatása is (transzspiráció). A levegőrétegben található gyökerek 2-3-szor annyi oxigént vesznek fel, mint a vízbe lógó társaik.
A vízfelületet hálóval borítják, így az „levegő-gyökereket” elválasztják, és oldal irányú gyökérfejlesztésre késztetik, ami folyamatosan növeli a „levegő-gyökerek” mennyiségét. A hálóval borított vízszintet a betakarításig egy szinten kell tartani, 12-15 cm távolságra a növény tövétől. Miután folyamatosan új „levegő – gyökerek” fejlődnek, nincs szükség a folyadék áramoltatására. A „víz – gyökerek” nem nőnek 15 cm-nél mélyebben a folyadékba.
A Kratky módszer
Bernard A Kratky, a Hawaii Egyetem (Department of Tropical Plant and Soil Sciences ) szakembere kiskereskedelmi és háztartások számára is használható, egyszerűsített rendszereket tervezett, amelyeket csak a kezdéshez kell vízzel és tápanyaggal feltölteni, és ezek kitartanak egészen a szüretig. Nincs másra szükség, mint egy nagy műanyag tartályra, amibe 40 liter vizet kell tölteni, és 4 liter vízhez 5g 10-8-22 (NPK) g vízoldható hidropónikus műtrágya (pl. General Hydroponics).
A tartály fedelén lévő nyílásokba helyezik az ültetőközeget (pl. agyaggranulátum) tartalmazó hidropónikus kosarakat, amelyekbe beleültetik a kis palántákat. A közeg alja beleér a tápoldatba. Majd a víz, ahogy a növény növekszik, lefogy, egyre több gyökér fejlődik a levegőben. Végül, amikor a tápoldat koncentrációja is kb. a tizedére csökken, a növényt be is takarítják. 3-5 ciklusonként a tartályt ki kell tisztítani.
Egy végtelenül egyszerű hidroponikus rendszer a konyhádba
Végy egy nyúlánkabb befőttesüveget, egy kisebb joghurtos poharat, amelynek a pereme meg tud támaszkodni a befőttesüveg számán. Szerezz be agyaggranulátumot, egy darabka szivacsot, általános hidropóniás tápoldatot. Ne feledkezz meg a palántáról sem.
Készítsd el saját hidropónikus kosaradat joghurtos pohárból úgy alulról felfelé bevagdalod. ezeken a nyílásokon fognak kinőni a gyökerek. Gyengéden csomagold a szivacsba az egy-két lombleveles palántát, a szivacsot állítsd a kosár felső harmadába, és a kosarat töltsd meg az agyaggranulátummal. a befőttes üveget tetszés szerinti színű festékszóróval fesd be, így nem fognak a benne fejlődő gyökerek fényt kapni. Készítsd el a táloldatot a leírásában szereplő hígításban, töltsd bele a befőttesüvegbe. (Önts két dl desztillált vízbe 1 teáskanál keserűsót, 1 evőkanál kálcium-nitrátot, 2 evőkanál hidropónikus műtrágyát, ezt öntsd 20 liter desztillált vízhez.
Addig keverd, míg az oldat víztiszta lesz.) Annyi oldatot önts az edénybe, hogy a kosárka alja beleérjen, így a gyökerek közvetlenül vízhez fognak jutni. helyezd a beültetett joghurtos poharat a befőttesüveg szájába. Az üveg száját a pohár teljesen takarja le, ezzel mintegy lezárod az edény száját. Ezzel már kész is vagy, nincs mit tenni, mint az edényt világos helyre állítod, vársz, és készülsz a szüretre.
Termeszthetsz így például levélzöldségeket, fűszernövényeket, mini paradicsomot.
TulipGarden Cafe / kertlap.hu
