A méhviasz egy értékes természetes anyag, amit számos gyógyászati területen alkalmaznak. A nyers méhviasz azonban különböző szennyeződéseket tartalmaz, ezért alapos tisztításra van szükség mielőtt gyógyászati célokra felhasználnánk. Ez az útmutató részletesen bemutatja a méhviasz tisztításának folyamatát.
Már nagyon régóta szerettem volna kipróbálni, hogy mi mindent lehet kezdeni a méhviasszal, de az ára mindig elrettentett. Egyszer csak eszembe jutott, hogy megkérdezzek egy termelőt, akitől a mézet vesszük, hogy nem adna-e el méhviaszt is. A bolti ár töredékéért adott, úgyhogy bevásároltam belőle bőven.
Szomorúan tapasztaltam, hogy ez a méhviasz nem úgy néz ki, mint a bolti, de nem adtam fel. Lelkesedésem és elszántságom annyira erős volt a gyógyászatban való kipróbálásához, hogy utána jártam a tisztítási folyamatának. Bárki megtudja csinálni kellő odafigyeléssel és óvatossággal.
A tisztításra azért van szükség, mert a vásárolt méhviasz tartalmazhat elhullott méhecskéket, leesett szárnyakat és elhagyott lábakat is. Nem beszélve minden más szennyeződésekről.
Megosztom most veletek a méhviasz tisztításának folyamatát. A tisztított méhviaszt már felhasználhatjátok krémek és ajakápolók készítéséhez is.
A tisztítási folyamat megkezdése előtt készítsük elő a szükséges eszközöket. A munkához szükségünk lesz egy nagy rozsdamentes acél vagy zománcozott edényre, valamint egy kisebb edényre a vízfürdőhöz. Készíthetjük úgy is, hogy lángelosztóval (vízfürdő nélkül) alacsony hőfokon melegítjük. Ezt a lábast nevezzük ki méhviasz tisztító lábasnak, mert elég macerás megtisztítani. A szűréshez használjunk finom szövésű pamutszövetet vagy többrétegű gézt. Az eredmény tárolásához készítsünk be hőálló műanyag vagy szilikon formákat. A pontos hőmérséklet méréséhez elengedhetetlen egy megbízható hőmérő. Természetesen szükségünk lesz tiszta vízre is. A biztonságos munkavégzéshez viseljünk védőkesztyűt és védőszemüveget.
A tisztítási folyamat első lépéseként a nyers méhviaszt aprítsuk fel kisebb darabokra a könnyebb olvasztás érdekében. A lábasban feltesszük alacsony hőfokon a vizet és a méhviaszt fele-fele arányban. Mikor látszik, hogy szépen elolvadt a méhviasz, akkor a nagyobb szennyeződéseket kiszedtem és kitettem hűlni. Pár óra alatt kihűlt és a méhviasz feljött a tetejére. A víz és a szennyeződés lent maradt és ezt kiöntöttem. Ezt a műveletet még megismételtem kétszer. Mikor már elég tisztának ítéltem, csak a viaszt olvasztottam meg és átszűrtem egy gézlapon – amikor már veszített a melegségéből – és előre elkészített formákba öntöttem a későbbi felhasználás érdekében. Szükséges kisebb darabokban tárolni a későbbi felhasználás érdekében, mivel nehéz darabolni, ha már megszilárdul.
Minőségellenőrzés és tárolás
A megfelelően tisztított méhviasznak egységes, világos sárga vagy krémszínű megjelenésűnek kell lennie, kellemes, jellegzetes méhviasz illattal. A viasz legyen teljesen szennyeződésektől mentes, áttetsző megjelenésű, egyenletes, sima felületű. Az olvadáspontja 62-65°C között kell, hogy legyen.
A megtisztított méhviaszt száraz, hűvös helyen tároljuk, védve a közvetlen napfénytől. Használjunk légmentesen záró tárolóedényt, és minden esetben címkézzük fel a tisztítás dátumával. A megfelelő körülmények között tárolva akár két évig is megőrzi minőségét.
Biztonsági szempontok és ellenőrzés
A biztonságos munkavégzés érdekében soha ne hagyjuk felügyelet nélkül az olvasztási folyamatot. Kerüljük a közvetlen lángot a melegítéshez, és mindig tartsuk be a megfelelő hőmérsékleti határokat. A megfelelő szellőzés biztosítása szintén kulcsfontosságú a biztonságos munkavégzéshez.
Gyógyászati felhasználás előtt minden esetben ellenőrizzük a viaszságát, megfelelő színét és állagát. Győződjünk meg róla, hogy a tárolási idő nem haladta meg a 2 évet, és a csomagolás sértetlen állapotban van. Ezeket a szempontokat betartva olyan minőségű méhviaszt állíthatunk elő, amely kiválóan alkalmas gyógyászati felhasználásra, például kenőcsök, krémek vagy tapaszok készítéséhez.
tulipgardencafe.hu / Egészségtér
