A Balaton-felvidék és a Bakony találkozásánál fekszik Veszprém, de a Séd völgyében néhány a Mezőföldre jellemző növényfaj is megtalálható. Ha Veszprém környékén kirándulunk, viszonylag kis területen nagy változatosságot tapasztalhatunk.
Április elején néhány korai növény már virágzik, de a hidegben fejlődésük megáll, várják a jó időt. A melegebb idő beköszöntével „robban” a természet, sok faj kezd egyszerre virágozni.
Nemesvámos fölött, a Szár-hegyen vagyunk, itt a legjellegzetesebb élőhely az árvalányhajas dolomitgyep. Lejjebb, vastagabb talajon lejtősztyepprét található, mögöttünk molyhos tölgyes bokorerdők, kicsit lejjebb zárt molyhos tölgyesek találhatók. A felsorolt élőhelyeken már most is sok virágzó növényt lehet látni. Ha csak a védett növényeket soroljuk, akkor a száraz gyepekben virágzik a tavaszi hérics, mely faj térségünkben gyakoribb, de az Alföldön már igazi ritkaságnak számít. A fekete kökörcsin a Dunántúli-középhegységben gyakoribb faj, de azon kívül sokkal ritkábbnak számít. A leánykökörcsin bár sok helyen még elterjedt faj, de az utóbbi évtizedekben számos állománya eltűnt. Ez elsősorban élőhelyei hagyományos kezelési módjának, a hajtásos legeltetésnek visszaszorulásával magyarázható. Bent az erdőben az epergyöngyike szép állományát lehet megtalálni, ami a fürtös gyöngyikéhez hasonló, védett faj. Kék virágai miatt egyes vidékeken csengőjácintnak, másutt gyöngyjácintnak is nevezik – mondta el lapunknak Mészáros András, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre.
Hozzátette, hogy Magyarországon már több mint 700 a védett és fokozottan védett növényfajok száma. Ezeket a fajokat óvni kell, mert előfordulásuk ritkul, élőhelyeik fogyatkoznak.
Száz év alatt teljesen megváltoztak a gazdálkodási szokások, korábban teljesen más volt a terület- és tájhasználat. Régen a kevésbé gépesített, extenzív mezőgazdálkodás lehetővé tette, hogy számos ma már ritka, esetenként kipusztult faj állománya az ember tevékenysége mellett is fennmaradhasson. A megváltozott mezőgazdaság, tájhasználat mellett tovább rontanak a helyzeten az időjárás szélsőségei, a több évtizede tapasztalható és egyre gyakoribbá váló meleg és aszályos nyarak, az enyhe száraz telek, a száraz és fagyokkal terhelt tavaszok. Ez egyes növényfajokat nagyon megvisel, akár annyira, hogy el is tűnnek élőhelyeikről. Például a Bakonyban nincs már Boldogasszony papucsa, ami amúgy is egy ritka növényfaj volt, de korábban több élőhelyét is ismerték, most már egyetlen előfordulását sem ismerjük. Úgy tűnik, hogy ez a faj is a klímaváltozás vesztese. Azokban az országokban, ahol magashegységek vannak, ott a növények kicsit feljebb még találhatnak új életteret maguknak, de itt, a mi középhegységeinkben nincs feljebb – tette hozzá.
A szakember elmondta, hogy Magyarország legveszélyeztetettebb növényei jellemzően két élőhelyről: az extenzív szántókról és a láprétekről kerülnek ki. Az extenzív szántók gyomnövényei nem bírják a műtrágyázást, a gyomirtó- és növényvédőszer-használatot, ami mindent elnyomó kultúrnövénytáblákat hoz létre. A lápok és mocsarak nagy részét a 19. és 20. században történt folyószabályozások és a termőföldek létrehozása érdekében történő lecsapolások szüntették meg. Hazánkban jelenleg is gyakorlat a vizek mindenáron történő levezetése, gondoljunk csak az Alföld csatornákkal szabdalt tájára, ahol a szántók vízmentesítése rendszeres kora tavaszi „program”, hogy aztán sokszor már májusban az aszálykárokról szóljanak a hírek.
veol.hu
