A mennyiség nem mehet a minőség rovására!
-– mondta a HR Kopónak Csorba Noémi, a Magyar Nemzeti Bank volt kommunikációs munkatársa, aki most az egyik legnépszerűbb termelői webshop, a Falusi Kosár alapítójaként küzd a tudatos élelmiszervásárlás előremozdításáért, és a magyar termelői közösség megerősítéséért.
Noémit a Falusi Kosár működéséről és a magyar mezőgazdasági helyzetről kérdeztük.
Hány fős csapattal dolgoznak éppen? Érzékelnek-e már most olyan növekedési tendenciát a fogyasztók irányából, amiért esetleg gondolkoznak a szervezet fejlesztésén?
Jelenleg 5 fő dolgozik aktívan a szervezetünkben: Jómagam és 4 hölgy munkatárs. Ők segítenek az operatív részben, tehát a csomagok összeállításában, a rendelések ellenőrzésében. Ezen kívül egy futárcéggel működünk együtt 2 napot egy héten.
Igen, szükséges a szervezetfejlesztés, mert egyre több megrendelést kapunk, valamint a partnereink száma is folyamatosan növekszik. Folyamatosan stabilizáljuk a csapatunkat. Én bízom abban, hogy a 2021. év utolsó negyedévére minden jelenlegi munkatársat is tartós munkaviszonyban tudok majd foglalkoztatni, legalább részmunkaidőben. A Falusi Kosár tevékenysége iránt egyre nagyobb az érdeklődés, és nem szeretnénk elveszíteni a jó hírünket, ezért felzárkózunk a piac igényeihez.
Gratulálunk ehhez a sikerhez! Mi lehet a titka a gyors növekedésnek? Hogyan reagált a lakosság az indulásnál? Hamar elterjedt a Falusi Kosár híre, és kialakult a stabil vásárlói kör vagy szükséges volt egy jelentősebb marketing tevékenységre az indulásnál?
Teljes mértékben organikusan értük el a jelenlegi fejlettségi szintünket. Egyetlen forintot sem költöttünk hirdetésre.
A vásárlói ajánlások, valamint a kommunikációs térben kihasználható lehetőségek elegendőek ahhoz, hogy megmutassuk, kik vagyunk. A videóink, amelyek bemutatják az betakarítási, termelési folyamatokat, a csomagolást és egyéb kulisszatitkokat azért meggyőzőek, mert mi a valóságot mutatjuk meg a vásárlóinknak. Számomra nagyon fontos, hogy egy egységes arculattal kommunikáljunk. Ami azt jelenti, hogy azonos fotók jelennek meg mindenhol, minden online és offline felületen, és mindezt sallangok és hazugságok nélkül, egyszerű letisztult – „azt kapod, amit a képen látsz” – megjelenítéssel csináljuk, és úgy látom, hogy ez tetszik a vásárlóknak.
A mi piacra lépésünk egy hajnali krumpli szedéssel indult, amelyet Budapesten, egy 17. kerületi lakóparki közösségi csoportban tettem közzé, ahol jómagam is élek a családommal. Felvetettem azt a lehetőséget, hogy a vidéki családi gazdaságunkban termelt újburgonyából lehet rendelni úgy, hogy még a szedés napján megkapják a vásárlók az árut. Erre olyan lelkes érdeklődés keletkezett, hogy még aznap – a krumpli szedés közben -, végig gondoltam, hogy ebből vállalkozást is lehetne indítani. Már korábban is én voltam sok ismerősömnek, jószomszédomnak a „vidéki termékek” beszerzője, ezért adta magát a helyzet, hogy ezt nagyobb méretekben is elkezdjem. Tulajdonképpen nem a pandémia volt az oka annak, hogy ebbe belekezdtem, de a vírushelyzet felgyorsította a növekedésünket, mert egyre nagyobb szükség lett a tevékenységünkre.
Érdekes volt, hogy amint megkapták az első vásárlóink az újkrumpli csomagokat, jöttek a visszajelzések, hogy miért nem zöldek ezek a krumplik, hiszen a boltokban megszokták, hogy az újburgonya sok esetben zöld. Elmagyaráztuk az érdeklődőknek, hogy azért zöldek az újburgonyák a boltok polcain, mert azok már nem frissek, és véleményünk szerint minőségükben is jóval alacsonyabb szintet hoznak, mint a termőföldről frissen érkezett termények.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy milyen termelő partnerekkel működünk együtt. Az indulásnál szinte csak olyanokkal állapodtam meg, akiket már gyerekkorom óta jól ismerek vagy biztosan tudom, hogy ugyanolyan odaadással gondozzák a földjeiket, terményeiket vagy állataikat, mint mi. A kínálat és a kereslet nálunk szinte egyszerre növekedett, mert lekövetjük vásárlóink igényeit is. Kezdetben zárt, online közösségi csoportként működött a Falusi Kosár, aztán alakult ki az arculat, a weboldal és a webshop. Tulajdonképpen a vevői igények generálták a bővülésünket, az átvevőpontok számának növelését, majd a kiszállítás bevezetését is.
Jó magyar szokás szerint szájról szájra terjedt a hírünk, és büszkén jelenthetem ki hogy igaz az a mondás: a jó munkának nem kell cégér.
Már a kezdetekkor is Budapest volt a célpiac?
Igen. Én 15 éve Budapesten élek, és bár a menedékem a bokrosi családi birtokunk, amit sohasem tudnék teljesen elhagyni, de nagyrészt a fővárosban telik az életem. Látom, hogy milyen nehéz ma egy városi embernek minőségi élelmiszerhez jutni ráadásul megfizethető áron. A vidéki emberek nagyrészt megtermelnek maguknak mindent, és a hiányzó terményeket a szomszédok egymással elcserélik, ezért azt gondoltam, hogy ilyen szolgáltatásra a leginkább a budapesti, illetve nagyvárosi lakosoknak van szüksége. Nagyon meglepett, hogy több nagyobb, vidéki város is megkeresett bennünket azzal a kéréssel, hogy alakítsunk ki náluk is átvevőpontokat.
Mi a véleménye a magyarországi mezőgazdaság helyzetéről? Igaz-e, hogy ma az élelmiszerboltokban kapható zöldség, gyümölcs és húsárú – ha frissen szeretnénk venni – minősége igen erősen kifogásolható? Vajon a vírushelyzet rádöbbentette-e a magyar gazdákat, illetve a magyar fogyasztókat, hogy érdemes közelebb menni egymáshoz, esetleg elérni, hogy az országunk ne legyen kiszolgáltatva az import árunak?
Én felháborítónak tartom a jelenlegi kínálatot a boltok polcain. Azon gondolkodom folyton, hogy vajon mekkora mennyiséget kell raktározniuk ahhoz, hogy ilyen alacsony áron tudják értékesíteni a termékeket. Az pedig azt jelenti, hogy sokat állnak a friss áruk raktárakban. Ezzel pedig komoly veszélybe sodorják a hazai mezőgazdaság szereplőit. Mert a termelő olyan alacsony áron kényszerül sok esetben adni az általa megtermelt árut, hogy egy-egy szezon végén már komoly veszélybe sodródhat a megélhetésük. Ugyanis mindenki azt várja, hogy olyan alacsony árakat biztosítson a gazda, mint a szupermarketek.
A hazai termelők azért vannak nehéz helyzetben, mert nem tudnak olyan mennyiségű árut biztosítani az élelmiszerláncoknak, amelyekről a szerződési lehetőségek szólnak. Hiába kampányolunk, hogy vedd a hazait! A hazai termelőket fejleszteni kellene, és a boltok elvárásait újra gondolni, különben sok millió ember átverve érzi magát, hiszen az élelmiszer, ami az otthonába kerül, már meg sem közelíti azt a minőséget, amelyet a termelő létrehozott. Az emberek többsége a bolti árakhoz szokott, és sokaknak fogalma sincs arról, hogy lényegében vitaminhiányos, rossz minőségű áruért fizeti meg az elvileg alacsonyabb árat.
A modern technológiák is változtatnak a termények minőségén, ami sohasem fogja felvenni a versenyt a természetes közegükben termő növényekkel. A tömeges árukereskedelem teszi tönkre a valódi, egészséges, természetes növénytermesztés lehetőségeit, mi pedig ez ellen küzdünk. Több partnerünk is fejlesztésbe kezdett, mivel komoly mennyiségű keresletet tudunk generálni nekik, azonban egyikük sem termel annál többet, mint amit még minőségben elő tud állítani.
Sokan azért kezdenek áttérni a húsmentes étkezésre, mert nincs megfelelő minőségű számára elérhető áru. Mi a húsmentes étrendet követőket is nagy mennyiségben szolgáljuk ki, és valódi természetes növényi alapanyagokkal tudjuk segíteni ezen vásárlókat, azonban meg kell jegyeznem, hogy a mi partnereinktől származó húsokat bárki nyugodtan fogyaszthatja.
Mit gondol, mi lehet a megoldás hosszabb távon? Az országos szemléletváltás vagy a lokális összefogás hoz-e igazi eredményeket? Mit tapasztalnak a vásárlói visszajelzésekből? Elegendő mennyiségű ember indult el a termelők felé, és akár vidékre is leutaznak a jó áruért vagy még nem tartunk itt?
Még nem tartunk itt, de elindultunk ebbe az irányba. Én az országos és lokális összefogásban egyaránt látok lehetőséget, illetve abban, hogy az emberek lassacskán ráébrednek arra, hogy mennyire megváltozott az életünk a régmúlthoz képest. Egyrészt megváltoztak a női szerepek, manapság nincs idő annyit foglalkozni a család élelmezésével, nincs idő a piacon órákat tölteni, hogy jól megválogassuk, amit veszünk. Valamint a piacon sem garantáltak már a minőségi áruk. Egy valódi kistermelő szezonálisan 3-4 féle terméket tud megtermelni, ezért azok a standok, ahol minden megvehető, az nem a gazdálkodói stand és valószínűleg többségében nem magyar árut árul.
Ahhoz, hogy az emberek tudatosabban vásároljanak, ahhoz tudás is kell, amit mi egyébként elkezdtünk átadni a videóinkkal és egyéb bemutató anyagainkkal. A „Vedd a hazait!” kampány véleményem szerint nagyon jót tett a magyar gazdaságnak, mind a fogyasztóknak, mind a termelőknek, és valóban emelte a termelők iránti tisztelet és javult a megítélésük. Én, mint sajtószakember nem egy reklámfilm készítésében vettem már részt, és pontosan tudom, hogy az emberek milyen forrásokból szerzik az információt és folyton ítélkeznek. A vidéki termelőt sokan egyszerű parasztembernek gondolják és lenézik. Megjegyezném, hogy én is sokszor szembesültem ezzel a sztereotípiával, mert idézném „a Te szüleid parasztok, és Te is az vagy!” Szerencsére már akkoriban is megvoltak a frappáns válaszaim így könnyen vissza tudtam fordítani az ilyen jellegű támadásokat. Hiszen ha Mi és sok Magyar család nem a mezőgazdasággal foglalkozna, akkor bizony nem lenne mit tenni a vasárnapi húslevesbe. A termelőben megvan az alázat a munka iránt, a tisztelet a termőföld és az emberek iránt és a szakértelem. A legtöbb vásárlónak fogalma sincs arról, hogyan terem például a krumpli, hogy mennyi idő a csíráztatása, kapálása, a gondozása, a termőföld megmunkálása, aztán a felszedése, megmosása, és hogy valójában miért kerül annyiba, amennyibe. Ezen kívül az időjárási viszontagságok, a munkaerőhiány mind mind felel a magas árakért. Mi szeretnénk azt bemutatni, hogy milyen áldozatot hoznak a magyar termelők a fogyasztókért.
Purkald Krisztina (HR KOPÓ)
