A lestyán (Levisticum officinale Koch. – Apiaceae). Fűszer- és gyógynövény. A zeller és a petrezselyem jó tulajdonságait, illatát egyesíti magában. Régebben közkedvelt konyhai és gyógynövény volt. Jelentősége napjainkban ismét növekszik.
Melyik részét használjuk a lestyánnak?
A lestyán leveleket általában fűszerként használják. A lestyán kissé emlékeztet a zeller és a görögszéna aromájára. A lestyán leveleket frissen vagy megszárítva használjuk. A lestyán gyökere és termése hasonló ízű, csak erősebb aromájú, így ezeket is bátran használhatjuk, ha kiemelkedőbb lestyán ízt szeretnénk adni az ételnek. A lestyán leveleket frissen leszedve eltarthatóak néhány napig szobahőmérsékleten és 1-2 hétig akár a hűtőben is, egy műanyag zacskóba csomagolva. A szárísztott lestyán levelek pedig több hónapig tárolhatóak fénytől és levegőtől védve. A lestyán népszerű Európában, már az ókortól ismerik kedvelt fűszernövény. A származási helye napjainkig tisztázatlan. Valószínűleg Közép-Ázsiából származik. Népszerű Európában,ahonnan már az ókortól használják. A a római konyha egyik kedvelt fűszernövénye volt. Jellegzetes ízaromája kiváló a savanyúságok és ízesített ecetek, levesek, burgonyás ételek, paradicsomos szószok elkészítéséhez.
A lestyán termesztése:
A lestyán évelő növény, amely elérheti akár a 1-1,5méteres magasságot. Apró,sárga, virágai gömbölyű klaszterekbe gyűlnek. A lestyán levelei világos-zöld színűek, fényesek, a sárgarépáéhoz hasonlók. A szárak vastagok üregesek.
Hőigénye:
Nem hőigényes, ez a mérsékelt éghajlaton is lehetővé teszi a termesztését. Magjai 4-5 °C-on csírázásnak indulnak. Későbbi fejlődéséhez elegendő 20 °C körüli hőmérséklet, de,ha lehet, melegebb fekvésű helyet válasszunk számára, hogy nagyobb illóolaj-tartalmú termést kapjunk. Levelei fagyérzékenyek, csupán mínusz 2 °C-ot viselnek el. A gyökerek azonban a kemény, száraz, hideg teleken is jól áttelelnek, ritkán fagynak ki.
Fényigénye:
Termesztése megkísérelhető félárnyékban is, de ekkor jelentősen csökken az illóolaj-tartalma. Kevés napfényen a levelek szinte teljesen elveszítik jellegzetes zelleres illatukat, a gyökértörzsekben is 0,5% alá csökken az ízanyagok aránya.
Vízigénye:
Sok vizet igényel, de mélyre hatoló gyökérzete akár 1 m-es mélységben is eléri a vizet. Szerkezet nélküli homoktalajon ne kísérletezzünk a termesztésével, csak akkor, ha öntözhető. Hasonló módon kerüljük az erősen kötött, levegőtlen agyagtalajokat is, mert ezeken túl gyorsan öregszik a gyökértörzs, azaz hamar üregessé, értéktelenné válik, emellett gyér levélzetet is hoz. Középkötött, inkább lazább szerkezetű, jó vízgazdálkodású, lehetőleg mély rétegű talajokat válasszunk termesztéséhez. A talaj jó táperőben legyen, hogy nagy tápanyagigényét több évre ki tudja elégíteni.
Tápanyagigénye:
Közvetlenül szervestrágyázott helyre ne ültessük. Az ültetés előtti évben trágyázzuk meg alaposan a területét (10 m2-re 40-50 kg), majd bő tápanyagot igénylő, de ne talajzsaroló kapásnövény után következzen. Ültetés előtt a műtrágyák közül 40 dkg szuperfoszfát, 25-35 dkg kálisó és 20-30 dkg pétisó elegendő 10 m-enként. Nitrogéntartalmú műtrágyával (10 m-enként 4-5 dkg hatóanyag, ez 15-20 dkg pétisónak fele meg) a vegetációs időben 1-2 alkalommal fejtrágyázzunk. Évelő, minden ősszel pótoljuk a kivont tápanyagot a sorközökbe szórt 30-40 dkg szuperfoszfáttal és 15-25 dkg kálisóval 10 m2-enként.
A lestyán kártevői:
A gombák közül a peronoszpóra és szeptóriás levélfoltosság előfordulására számíthatunk. Az állati kártevők közül a levéltetvek okozzák a legnagyobb gondot, különösen a magtermesztésben.
A lestyán szaporítása:
Szaporítására a helyrevetés, palántázás, és a tőosztás is kiváló. A helyrevetés és a tőosztás előkészítése megegyezik. Az őszi ásást, szántást munkáljuk el és gereblyézzük simára, készítsünk magágyat. Késő ősszel, a komolyabb fagyok beállta előtt vessük el a magokat. 60 cm-es sorokba, 1-3 cm mélyre.
edenkert.hu
