A hazai ültetvényeken túl, általánosan elterjedt Európában, Közép-, Kelet- és Észak-Ázsia szilvaültetvényeiben is. Magyarországon három nemzedéke fejlődik ki, melyből az első az áttelelő, a további kettő a nyári nemzedékek. Elsődleges tápnövényei a szilva, ringló és a kökény, de más a Rosaceae családba tartozó növényeken is kinevelhető, mint például meggyen, cseresznyén, kajszin, őszibarackon, almán vagy körtén.
A szilvamoly testhossza 6-9 mm hosszú, szárnyfesztávolsága 9-13 mm. Elülső szárnyai sötét- vagy barnásszürke színezetűek halvány mintázattal, a tükörfoltja világosszürke színű.
A kártétel mértéke nagyban összefügg a növényvédelmi beavatkozások számával, rendszeres növényvédelemben részesített ültetvények esetén a kártétel mértéke 3-4 %, míg növényvédelmi beavatkozás nélküli, akár kiskerti körülmények között termő fák esetében a károsítás mértéke meghaladhatja a 40-45%-ot. A szilvamoly kártételi alakja a lárva, mely a gyümölcsbe történő berágással, illetve rágcsálék és ürülékkel visszahagyással okoz kárt. A károsítása nyomán a gyümölcs kényszerérett lesz, ezáltal korai gyümölcshullást idéz elő. A károsított, de még zöld gyümölcsön lilás foltok jelennek meg, a termésen korai színeződés jelei lesznek megfigyelhetőek, továbbá a gyümölcs torzul, fonnyad. A lárva kártétele során a berágás helyén apró mézgacseppek jelennek meg. Tehát ezek alapján az elsődleges kártétele a termés mennyiségi rontása, de szót érdemelnek a berágás helyén támadó másodlagos kórokozók (gomba kórokozók) és az azok által okozott minőségi károsítást szenvedett gyümölcsök is (gyümölcsrothadás).
Fontos megemlíteni, hogy a szilvamoly kártétele mellett találkozhatunk a keleti gyümölcsmoly kártételével is. A szilvamoly és közeli rokona, a keleti gyümölcsmoly (Grapholitha molesta) imágói első ránézésre nagyon hasonlítanak egymásra. A két fajt külső tulajdonságaik alapján nehezen lehet megkülönböztetni. Megbízható elkülönítésük csak az ivarszervek alapján lehetséges.
Hazai termesztési körülmények között a kártevőnek évente 3 nemzedéke alakul ki. A telelés kifejlett lárva alakban történik a fák kéregrepedéseiben, illetve a talajban. A rajzás dinamikájuk az adott év környezeti paraméterei alapján alakul, számos olyan esetről hallottunk már, hogy az első és a második nemzedék rajzása egybe esett. Szakirodalmi adatok szerint az első, áttelelt nemzedék rajzása április végén-május, elején kezdődik és általában június végéig tart. A nyári első nemzedék rajzása június utolsó dekádjában kezdődik és akár két hónapig is elhúzódhat. A nyári második nemzedék rajzása július utolsó dekádjában indul és szeptember végéig is eltarthat.
A párosodást követően a nőstények a tojásaikat a gyümölcsök felületére rakják. A lárvák a kelést követően a gyümölcs felületén berágási helyet keresnek, majd berágják magukat a gyümölcs belsejébe. Egy gyümölcsben rendszerint egy lárva fejlődik, de a nyári hónapokban kisebb termés vagy erős fertőzés esetén előfordul, hogy egyidejűleg több lárva is van egyetlen gyümölcsben. A szilvamoly hernyója csak egyetlen szilvát károsít a fejlődése során, melyet közvetlenül csak a bábozódás előtt hagy el.
A kártevő ellen irányuló növényvédelmi beavatkozások hatékonysága az időzítésben rejlik. Annak érdekében, hogy a legpontosabb diagnózist állítsuk fel, számos adatot kell gyűjtenünk, amit megtehetünk egyrészt objektív szemrevételezéssel, illetve csapdázás útján történő adatgyűjtéssel. Az objektív szemrevételezés során megvizsgáljuk a gyümölcs, illetve a fás részeket is, azokon pedig a károsító különböző fejlődési alakjait keressük. A gyümölcsökön található tojásokból következtetni tudunk a lárvakelés idejére (a rózsaszín tojásokból 2-5 nap alatt kelnek ki a lárvák). A gyümölcsökön fellelhető lárvákból, továbbá a károsított gyümölcsökből következtetni tudunk a károsítás mértékére. A fás részek vizsgálata során a szilvamoly báb alakját figyelhetjük meg. A szilvamoly rendkívül jól csapdázható szexferomon csapdával, ezáltal viszonylag nagy pontossággal állapítható meg a károsító megjelenése rajzásdinamikájának további alakulása, illetve a beavatkozás időzítése. Ezek a szexferomon csapdák csak a kártevő hím egyedeit vonzzák. A csapdákat rendszerint április közepétől érdemes kihelyezni, a fa koronájába, árnyékos helyre.
A faj elszaporodásának korlátozásában jelentős szerepet játszhat a tojásparazita fürkészdarazsak és más hasznos Hymenoptera rendbe tartozó fajok. A szilvamolyok ellen a leghatékonyabb módszer a feromon légtértelítéses technika. E módszer alkalmazása során a gyümölcsösbe vagy szőlőbe a kártevő lepkék szexferomonjait juttatjuk ki olyan töménységben, hogy a mesterséges feromonillat elfedje a nőstény molyok természetes illatkibocsátását. Ezáltal a hím lepke nem talál rá a nőstényre és ezért a párosodás elmarad.
A károsító ellen irányuló védekezés egyik környezetkímélő módszere az úgynevezett feromon légtértelítéses módszer, melynek lényege az, hogy diszpenzerek alkalmazásával olyan mennyiségű szexferomont jutattunk ki az ültetvényekbe, melynek mennyisége elfedi a nőstény lepke illatkibocsátását. A beavatkozás eredményeképp a hím lepke nem talál rá a nőstény lepkére, ezáltal elmarad, vagy legalábbis minimális mértékben történik meg a párzás.
Biológiai növényvédőszerként alkalmazhatjuk a Bacillus thuringiensis kurstaki (BTK) alapú készítményt, mely nem élő baktériumokat, hanem azok által termelt toxinkristályokat (BT toxin) és nyugvó állapotú spórákat tartalmaznak, ezért stabil készítmények, nem igényelnek hűtést, 2-3 évig eltarthatók hatékonyságvesztés nélkül.
Komáromi Kornél
