A vegetáció végéhez közeledve egyre több olyan kórokozóval találkozhatunk, amelyek ebben az időszakban károsítanak, közülük is most a napraforgó rozsda (Puccinia helianthi) kerül bemutatásra.
A napraforgó rozsda kórokozója egygazdás ( autoecikus ), minden spóraformája napraforgón keletkezik, valamint teljes fejlődésmenetű (makrociklikus), ugyanis minden spóraformája létrejön. A kórokozónak rengeteg rassza-patotípusa ismert, melyek térségenként változhatnak.
A gomba teleuto alakban telel át a fertőzött növényi maradványokon, innen indítja meg a primer fertőzéseket is. A kórokozó fertőzésére a virágzás kezdetétől számíthatunk. Hazai körülmények között főként a vegetációs időszak végén számíthatunk a fellépésére, emiatt súlyosabb kártételt nem okoz az állományokban.
Mint már említettem a virágzástól kezdve fertőz, ekkor az első szimptómákat az alsóbb levélszinteken detektálhatjuk, ahol is a levél fonáki részén rozsdabarna uredotelepeket hoz létre a kórokozó. A rozsdatelepek nemcsak a levéllemezen jelenhetnek meg, hanem a levélnyélen, a napraforgó tányér zöld, azaz klorofillt tartalmazó felületein, sőt még a száron is. Az idő előrehaladtával az uredotelepek mellett megjelennek a fekete teleutotelepek is. Első ránézésre olyan, mint ha a levél kiütést kapott volna, a tünetek pörsenésszerű jellegéből adódóan.
A kórokozó számára az optimális körülmény a meleg-párás időjárás, ahol is, akár 8-10 naponként képes újabb uredospórákaz létrehozni, amelyek a helyi járványok kialakulásáért felelősek.
Mielőtt belekezdenénk a védekezési formákba, szeretném elmagyarázni, hogy miért is fontos ebben az esetben is, ismerni a kórokozó fejlődésmenetét, biológiáját. Mint ahogyan már említettem, a gomba egygazdás, és teljes fejlődésmenetű, magyarul minden spóraformája a napraforgón alakul ki, és létrejön mind az 5 spóraforma. Számunkra ez azért kedvezőtlen, ugyanis a teljes fejlődésmenetből fakadó gyakori ivaros kereszteződés miatt, időnként újabb rasszok alakulhatnak ki, így letörve a rezisztencia lehetőségét. Ugyanakkor ez akár még a hasznunkra is lehet, hiszen a gomba, és a vadon élő gazdanövényei folyamatos kapcsolatban vannak, ezért kialakulhat rezisztencia az új rasszokkal szemben is, amit rendkívül jól fel tudnak használni a nemesítők.
Az elsődleges védekezési forma a kórokozóval szemben a rezisztencianemesítés. Gazdálkodóként mindenki ismeri az adott termesztő táj helyi jellegzetességeit, így tudni fogja azt is, hogy az adott tájon milyen rassz-biotípusú rozsda található meg, és ennek fejében végezze el a hibrid választást. Bizonyított tény továbbá, hogy a korai érésű hibridek fogékonyabbak a kórokozóval szemben. További védekezés lehet a fertőzött növényi maradványok talajba forgatása, illetve az árvakelések irtása is. Indokolt esetben fungicides állománykezelés.
Komáromi Kornél
