Dr. Estók János történész, muzeológus, egyetemi tanár, az ELTE Bölcsészettudományi Kar oktatója, 2014-től pedig a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár főigazgatója 2021. szeptember 13.-án átvette Dr. Nagy István agrárminiszter úrtól azt az elismerő dokumentumot, mellyel méltatják azt a több mint 40 évet, melyet a Főigazgató úr a közszolgálatban töltött. A közszolgálatban eltöltött éveiről, kutatásairól, munkásságáról és jövőbeni terveiről kérdeztem Dr. Estók János Főigazgató urat.
Meséljen egy kicsit kérem az életéről, hol végezte a tanulmányait, hol dolgozott?
Bölcsész vagyok, magyar–történelem szakon végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Tulajdonképpen már az egyetemi tanulmányaim idején a gazdaságtörténet felé, azon belül is az agrártörténet felé fordultam. Tanáraim vezetésével már az egyetemi éveim alatt is tudományos munkákat folytattam. Az egyik témakör az 1848. évi jobbágyfelszabadítás következményeinek vizsgálata volt. A másik témát, amellyel azután közel egy évtizedet foglalkoztam, a magyarországi mezőgazdasági gépgyártás története jelentette. Ehhez kapcsolódóan a magyarországi mezőgazdaság gépesítettségét, korszerű eszközökkel és gépekkel való ellátottságát is vizsgáltam is vizsgáltam a 19. század közepétől 1945-ig. Ez egy nagyon izgalmas kutatási terület volt, hiszen bebizonyosodott, hogy a magyar mezőgazdasági gépgyártás – az aratőgépek kivételével – el tudta látni szinte teljes egészében hazai gyártású, korszerű eszközökkel és gépekkel mezőgazdaságunkat. Ez a tudományos értekezésem végül könyv formátumban is megjelent, amely monografikus összefoglalása ennek a kérdéskörnek.
1981-ben álltam a katedrára, és a tanítás azóta is az életem része. Szinte minden iskolatípusban tanítottam. Általános iskolában és középiskolában viszonylag rövid ideig, majd a felsőoktatásba kerültem. Bejártam azt a bizonyos ranglétrát az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán. Itt lettem tanársegéd, aztán adjunktus, majd docens, és végül főiskolai tanár. A tudományos életben megszereztem az egyetemi doktori címemet, ezt követően kandidátusi értekezést írtam. Büszkeséggel tölt el, hogy mindkét tudományos fokozatot „Summa cum laude” minősítéssel, kiváló agrártörténészek elismerésével szereztem meg. Jelenleg is oktatok az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszéken a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatói teendői mellett.
Ki szerettette meg Önnel a történelmet és miért ez a téma áll a szívéhez a legközelebb?
A bölcseleti tudományok irányába az érdeklődésem már a gimnáziumi évek alatt kialakult, figyelmem elsősorban a magyar irodalom és a történelem felé fordult. Ennek mentén kerestem magamnak egyetemi szakot, ami mi más is lehetett volna, mint a klasszikus magyar–történelem párosítás. Az egyetemi éveim idején vált egyértelművé, hogy a történészi pályát választom. Ebben egyetemi tanáraim, például Eperjessy Géza, Szabad György és Orosz István nagy segítségemre voltak.
Miért szeretett volna történész lenni?
A történelemben megtalálhatóak azok a történések és példák, amelyek segítik az embert a jelen megértésében és az értékképzésében is. Mint például a nemzethez való tartozás érzése, a hazaszeretet, a becsület és a tisztesség. Én ezeket az értékeket keresem a történelmi folyamatokban, a történelmi személyiségekben.
Honnan származik a mezőgazdasági kötődése? És miért pont a mezőgazdasági gép- és eszközgyártást választotta a történelmi áttekintés szempontjából?
Az elődeim között, a nagyszüleimmel bezárólag, nemzedékekre visszamenőleg foglalkoztak gazdálkodással. Nemcsak növénytermesztéssel és állattenyésztéssel, hanem erdőgazdálkodással is. Anyai ágon egy szegény paraszti család az, ami mögöttem van, míg apai ágon egy tehetős, birtokos család. Ezek a gyökerek, nyomot hagynak az emberben. Igazából a családomból én vagyok az első generációs budapesti. A faluba a mai napig hazamegyek, otthon érzem magam, s a frissen szántott föld illata jó érzéssel tölti el a lelkemet. Sok mindent előhív az emlékeimből.
Könyvei sorában így női szemmel egy könyve igen érdekes számomra, amely a Királynék könyve. Magyarország királynői, királynéi, kormányzónéi és fejedelemasszonyai címmel jelent meg. Honnan származott az ötlet, hogy ebben a témában mélyedjen el?
Egy történész a pályája során nagyon sokféle kihívással találkozik. Vannak olyan történész kollégáim, akik egy téma köré szervezik a tudományos munkásságukat. Nekem szerencsémre vagy szerencsétlenségemre, de az életem úgy hozta, hogy számos esetben kértek föl olyan típusú munkára, amelyik túlmutatott a gazdaságtörténeten vagy az agrártörténeten. Ezek sokszor olyan tudományos ismeretterjesztő feladatok voltak, amelyek a szemhatáromat a szűkebb kutatási témámból óhatatlanul is fölemelték. Engedje meg, hogy mondjak erre egy példát. Annak idején fölkért a Duna Televízió, hogy készítsek az Osztrák–Magyar Monarchia történetéről, a dualizmuskori Magyarországról egy 8 részes sorozatot, mint vezető szakértő. Természetesen itt nemcsak a mezőgazdaságról, az iparról és a kereskedelemről volt szó, hanem a politikai történésekről, a társadalmi mozgásokról, a városiasodásról, a korszak meghatározó politikusairól, illetve az uralkodóiról. A dualizmus koráról szólva női vonatkozásban ki másról esett volna szó, mint Erzsébet királynéról, azaz Sissiről. A híres történelmi személyek mindenkit érdekelnek, még azokat is, akik nem szívesen olvasnak politika- vagy gazdaságtörténeti elemzést. Szívesen olvasnak viszont Ferenc Józsefről, Deák Ferencről vagy éppen Erzsébet királynéról. Ugyanakkor az ő élettörténetük segítségével van lehetősége a történésznek sok minden másról is beszélni. A Királynék könyve. Magyarország királynői, királynéi, kormányzónéi és fejedelemasszonyai című könyv megírására történő felkérés egy különleges pillanat volt, hiszen ez a téma nyilvánvalóan túlmutat azon a korszakon, amelyet én a levéltári források szintjéig elemzek. Hiszen nem lehet valaki 19–20. százados történész és egyben kiváló „középkorász”. A munka elvállalásával kapcsolatosan a kérdés számomra az volt, hogy egy ismeretterjesztő könyvet a magam történészi felkészültségével vállalhatok-e úgy, hogy az áttekinti Magyarország ezeréves történetét. Elvállaltam, mert úgy gondoltam, hogy azok a történészi fogások és módszertani ismeretek, amelyek ehhez szükségesek, a birtokomban vannak. Ráadásul lehetőséget kaptam arra, hogy átgondoljam Magyarország, és a magyar nemzet történetét egy sajátos szempontból. Ez nagyon izgalmas feladat volt. Jó érzés volt, hogy Szabó Magda írónő a könyvet „nemzeti olvasókönyvként” ajánlotta, és való sok-sok ezer példány fogyott el belőle.
Említette már korábban, hogy kutatással, oktatással is foglalkozik, és mindemellett még a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár főigazgatója is. Melyik munka áll a legközelebb a szívéhez?
Nézze, nyilván az ember abból a pozícióból nem tud kilépni, ami a végzettsége mentén a hivatása, az én esetemben ez az, hogy bölcsész tanárember vagyok. De nem szabad elfelejteni, hogy a múzeum a tanításnak az egyik legszebb terepe. Gondolja csak végig, a múzeumban egyszerre folyik tudományos munka és a nagyközönség számára történő ismeretátadás. Valójában nincs nagy különbség a között, hogy az egyetemen tanítok, a múzeumban dolgozok vagy éppen könyvet írok, mert ezek nagyon-nagyon is összekapcsolódó dolgok. Éppen ez a fajta összetettség az, ami talán az embert alkalmassá teszi egy ilyen nagy múltú intézmény vezetésére.
Az idén ünnepli a múzeum alapításának a 125. évfordulóját. Évente körülbelül hány látogatót vonz a múzeum és milyen korosztályú emberek látogatják elsősorban?
Azt gondolom, hogy nem feltétlenül az a múzeum a jó múzeum, ahová a legtöbben járnak. A minőség és a látogatottság együtt fontos. Visszatérve a kérdésének lényegére, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár az egyik leglátogatottabb múzeum Magyarországon. A pandémiát megelőző időszakban éves szinten a múzeum fizető látogatóinak a száma körülbelül 150 ezer fő körül alakult, és összes látogatója elérte a 200 ezret. Bátran mondhatom, hogy a statisztikák alapján a Magyar Mezőgazdasági Múzeum az egyik legkedveltebb múzeum hazánkban.
A fiatal korosztály is nyitott a Magyar Mezőgazdasági Múzeum látogatására?
A látogatóinknak legalább a fele iskoláskorú. Jellemzően tanítóik, tanáraik kíséretében látogatnak el hozzánk. Ehhez társulnak a családjukkal érkező gyermekek. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum felkeresése kifejezetten családi program. Nagyon gyakran előfordul, hogy a nagyszülők hozzák el az unokáikat hozzánk, és a múzeum kiállított tárgyain keresztül mesélik el fiatalkori emlékeiket. Természetesen a korszerű tudományos, agrártudományos eredményeket is bemutatjuk látogatóink számára. Ez teszi szerintem nagyon izgalmassá a múzeumunkat. Nem tudom, hogy van-e még ennyire élő múzeum, mint a Magyar Mezőgazdasági Múzeum. Ebben a múzeumban a múlt és a jelen egybeér. Én azt hiszem, hogy ez egy fantasztikusan gazdag világ és nem csupán azok számára érdekes, akik mezőgazdasággal foglalkoznak.
2003 óta dolgozik a múzeumban, 2014-től pedig az intézmény főigazgatója. Milyen változások történtek azóta a múzeum életében és milyen új tárlatok nyíltak?
Amikor valaki vezető pozícióba kerül, akkor mérlegel, hogy mi az, amit továbbvisz, és mi az, amit másképp szeretne a jövőben. Egy ilyen nagy múltú múzeum esetében az ember értelemszerűen épít azokra a hagyományokra, , amelyek ma is megállják a helyüket, és jól szolgálják a kutatókat, a látogatókat. Ugyanakkor egy hatalmas könyvtárral és négy vidéki telephellyel rendelkező intézmény vezetőjének kell, hogy legyen programja és jó értelemben vett víziója arról, hogy mit szeretne bemutatni az embereknek. Számomra a kulcsfogalom a „nyitás” volt. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy megnyitottunk, olyan tereket, amelyek korábban el voltak zárva a látogatók elől. Azt gondolom, hogy a Kárpát-medencében élő, illetve a világ magyarsága számára a Városligeti Vajdahunyadvár, több mint egy múzeum. Az a magyar nemzet kulturális kincse, a nemzeti identitás erősítője. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum számára készült épület tervező-építésze, Alpár Ignác olyan tervet tett le az asztalra, amely a történelmi Magyarország jelentős építészeti remekeit olvasztotta egybe különböző korstílusok mentén. A nyitás, mint kulcs fogalom egy másik vonatkozásában azt jelenti, hogy nyissunk az agrárium mai szereplői felé. Az Agrárminisztérium és annak háttérintézményeivel a korábbinál szorosabb kapcsolatot építettünk ki.
A múzeum a városligeti Vajdahunyadvárban „A vidék fővárosi kapuja” szlogennel jelzi, hogy a vidéki Magyarország nyitott kapuja Budapesten. Bemutatja a vidék értékeit, és szeretettel várja a vidéki embereket.
2021. szeptember 25-én kezdetét veszi az Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás. A rendezvény sorozat mely részéhez kapcsolódik a Magyar Mezőgazdasági Múzeum?
Természetesen több szálon kapcsolódunk ehhez a nagy kiállításhoz. A trófeakiállítás vonatkozásában a Magyarországon elejtett világrekord gím, dám, őz és vaddisznő trófeákból –amelyek a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban megtekinthetők –, illetve a magyar rekordokból készítünk egy mini kiállítást. A Vajdahunyadvárban pedig olyan vadászfegyver-történeti kiállítást készítettünk és nyitottunk meg, amilyen még nem volt az országban. Sikerült ehhez társul megnyerni a Magyar Nemzeti Múzeumot és a Hadtörténeti Intézetet és Múzeumot. Így a kiállításunkon három múzeum vadászfegyvergyűjteményének legizgalmasabb, legértékesebb darabjait együtt csodálhatóak meg.
Napjainkban egyre több szó esik a mezőgazdasági gépeket érintő precíziós gazdálkodásról. Mi erről önnek a véleménye?
Nyilvánvalóan ez a jövő egyik útja, és ebbe a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és ennek a megismertetésébe szeretnénk mi is bekapcsolódni. Terveink között szerepel, hogy a Magyar Mezőgazdasági Múzeum épületének, a Vajdahunyadvárnak a történeti épület-rekonstrukciója hamarosan megtörténik. Ha ez az épületfelújítás megvalósul, akkor készen áll az a szakmai programunk, amely mentén a kiállítótereinket is újraértelmezzük. Ebben része van a digitális világnak, a precíziós gazdálkodásnak is. Egy külön tervet formáltunk ennek a témának, hogy hogyan lehet Az emberek számára érthetővé kívánjuk tenni, hogy mi a precíziós gazdálkodás, hogy miért fontos az a számunkra is beszélünk. Ennek vannak a múzeumban is megjeleníthető technikai, technológiai lehetőségei, tehát a digitális agrárstratégia mentén mi ezt a feladatot a tervezés szintjén már elvégeztük.
Utolsó kérdésem a jövőre vonatkozik. Milyen tervei vannak a közeljövőre nézve?
Az első önállóan működő Földművelésügyi Minisztérium első minisztere Szapáry Gyula gróf volt, jelenleg az ő munkásságát kutatom. Főigazgatóként az irányításom alatt lévő tápiószelei Blaskovich Múzeum felújítására, a keszthelyi Georgikon Majormúzeum és a lajosmizsei Tanyamúzeum alapításának ötvenedik évfordulója méltó megünneplésére fókuszálok.
Törös Ramóna
