Ha a tuja sövény pikkelylevelei és hajtásai hirtelen megbarnulnak, azt nem mindig betegségek okozzák – a barna elszíneződésért útszórásra használ só vagy az égető napsugár is felelős lehet. Így deríthetjük ki a probléma okát.
Az életfának is nevezett tuját sok hobbikertész sövénynövényként tartja. A lucfenyőhöz és az erdeifenyőhöz hasonlóan a tűlevelűek közé tartozik, bár ciprusféleként (Cupressaceae) egyáltalán nincsenek tűlevelei. Ehelyett ezeknek a fenyőalakúaknak kicsi levelei vannak, amelyek szorosan illeszkednek a hajtásokon. A szakzsargonban ezeket pikkelyleveleknek nevezik. A tuja örökzöld sövénynövényként számos előnnyel rendelkezik, mivel gyorsan növekszik, átlátszatlan örökzöld falat alkot, és örökzöld növényként rendkívül jól bírja a téli hideget.
Ennek ellenére időnként igen problémássá válik: a pikkelylevelek vagy a hajtások hirtelen barna színűek lesznek, sőt néha teljesen el is pusztulnak. A következő részekben bemutatjuk a tuják barna hajtásainak leggyakoribb okait.
Téli elszíneződés
Ha a tuja sövény télen hirtelen egységes rozsdabarna színűvé válik, ne aggódjon – ez csak a növények normál téli elszíneződése. A nyugati tuja (Thuja occidentalis) és az óriás tuja (Thuja plicata) vadon élő fajainál figyelhető meg elsősorban a bronzszínű lombozat. A ‘Brabant’, a ‘Columna’ és a ‘Holstrup’ fajták kevésbé színeződnek el, a ‘Smaragd’ fajta még erős fagyban is megőrzi friss zöld színét. A tuják barnás színe az észak-amerikai őshazájukban a rendkívül hideg és száraz télhez való alkalmazkodásuk jele.
Az útszóró só és a túltrágyázás okozta károk
Mint szinte minden tűlevelű fa, a tuja is nagyon érzékeny a sóra. Az úthoz közel eső tuja sövényeket ezért télen gyakran károsítja az útszóró só. Jellemző tünetek a talajközeli területen lévő megbarnult ágvégek, melyeket a talajban és a fröccsenő vízben lévő túl magas sókoncentráció okoz. Egyébként a tuja hasonló tüneteket mutat akkor is, ha a trágyázásakor jószándékkal ugyan, de túl sok műtrágyát használunk, mert a műtrágyák a talajvíz sókoncentrációját is növelik. A só okozta károk esetén először sövénynyíróval vágjuk vissza a növényeket, majd alaposan öblítsük le és öntözzük meg, hogy a só a talaj mélyebb rétegeibe kerüljön.
Barna hajtások a szárazság miatt
Minden tuja faj és fajta érzékeny a szárazságra. Ahogy az örökzöld növényeknél lenni szokott, a tünetek – elszáradt, sárgásbarna hajtások – késéssel jelennek meg, ezért az okok gyakran már nem határozhatók meg egyértelműen. A túl szárazon tartott tuja sövényt alaposan öntözzük meg, majd mulcsozzuk kéregmulccsal, hogy óvjuk a kiszáradástól. Ezen túlmenően, ha a talaj túl száraz, a júniusi, erős napfényben végzett visszametszés után időnként előfordul, hogy a levelek megégnek.
Tűlevelek elszíneződése a savas talajtól
Nagyon savas talajon a tuja gyakran barnásfekete levélelszíneződést mutat, amiért a legtöbb esetben a talaj túlzottan magas szabad mangántartalma a felelős. A talajt először szénsavas mésszel, majd két-három hónappal később érett komposzttal kell ellátni, hogy kiegyensúlyozott tápanyagarányt alakítsunk ki, és hosszú távon növeljük a humusztartalmat. Fontos: A meszezés előtt feltétlenül ellenőrizzük a talaj pH értékét egy kertészeti szaküzlet tesztkészletével.
Levél- és hajtásbetegségek a tuján
A tuján számos gombás betegség fordul elő, amelyek többé vagy kevésbé elterjedtek. Leggyakrabban a pesztalóciopsziszos hajtáselhalás fordul elő, melyért a Pestalotia gombafajok a felelősek. A Pestalotiopsis funerea gomba egy legyengítő parazita, amely jellegzetesen az ágak megbarnulását és pusztulását okozza, a külső ágvégektől kezdve befelé haladva. Az érintett hajtásokon kerek, gombostűfej nagyságú, fekete-barna termőtestek képződnek, amelyek számos spórát képeznek.
A Didymascella thujina gomba által okozott didimaszcellás pikkelylevél barnulás is gyakori. A pikkelylevelek főleg az idősebb leveleknél, egyenként vagy kisebb, összefüggő területeken barnulnak meg. Tavasszal a fertőzött pikkelyleveleken kerek vagy ovális, barnásfekete termőtestek jelennek meg, amelyek mérete elérheti a két millimétert. Spórákat bocsátanak ki, amelyek aztán új növényeket fertőznek meg. Az alsó, árnyékos ágak különösen érintettek, mivel ezen a területen magasabb a páratartalom.
A harmadik gyakori betegség a kabatíniás hajtás és ágpusztulás (Kabatina thujae). A gomba általában csak a fiatal, még puha hajtásvégeket támadja meg, és pusztítja el. Feltűnő az alacsonyabban fekvő, egészséges ágrészek éles elhatárolódása. Különösen érzékenyek erre a betegségre azok a növények, amelyek nagyon savas talajon nőnek, és ezért kalcium- és magnéziumhiányban szenvednek.
A legtöbb levél- és hajtásbetegség nem okoz jelentősebb károkat a tujákban, ha időben felismerik és következetesen kezelik. Vágja vissza a fertőzött növényeket, amennyire csak lehetséges (ne a régi fás részekig!), és kéthetente kezelje a növényeket megfelelő gombaölő szerekkel, ilyen lehet például az „Ortiva” vagy a „Duaxo”. Mivel a legyengült növények különösen érzékenyek, már az ültetéskor ügyeljen arra, hogy a talaj kellően laza, humuszban gazdag és ne túl száraz legyen. A jó víz- és tápanyagellátás is segít a gombás betegségek megelőzésében.
Tuja gyökérrothadás
A gyökérrothadás a legveszélyesebb tuja betegség. A Phytophthora cinnamomi gomba a tuján kívül számos más növényfajt is megfertőz. Egészen a gyökérnyakig elpusztítja a növények gyökereinek kéregszövetét (rhizodermisz). A hajtások először halványsárgák lesznek, később egyenletesen bebarnulnak, és a növények általában teljesen elpusztulnak – a fiatal tuják általában egy tenyészidényen belül. Kezdetben gyakran csak egy-egy növény fertőződik meg a sövényben, de a gomba gyorsan át tud terjedni a szomszédos, egészséges növényekre. A gyökérnyak kéregszövete utal a Phytophthora fertőzésre: Phytophthora fertőzés esetén már nem krémszínű, hanem barnássá válik.
Ha a sövény egyes növényei fertőzöttek a Phytophthora gombával, azonnal távolítsa el őket földlabdával együtt, és dobja ki a szemétbe. A betegség elleni sikeres küzdelem a házikertben csak akkor lehetséges, ha időben felismeri a fertőzést. Öntözéskor lehet használni az Aliette gombaölő szert a gomba ellen. Újraültetés előtt érdemes talajcserét végezni, mert a kórokozó tartós spórákon keresztül sokáig a talajban maradhat, és általában az új növényeket is megfertőzi. A Phytophthora gombák elsősorban azokat a növényeket támadják meg, amelyeket a kötött, tömör talaj meggyengített. Ezért szükség esetén a talajjavítás és a tuja sövény megfelelő gondozása a legjobb megelőzés.
Rovarfertőzés
Különféle rovarok is felelősek lehetnek a tuján lévő barna tűlevelekért. Alkalmanként a vincellérbogarak eszik meg a fiatal hajtások kérgét, és ezzel a hajtásvégek bebarnulását okozzák. A tujafúró aranymoly (Argyresthia thuiella) lárvái a levélpikkelyekben alagutakat rágnak, ami az egyes hajtások barnulásához vezet. A rovarok általában nem okoznak komolyabb károkat, és nematódákkal (vincellérbogár) vagy gyakrabban történő visszavágással (aranymoly) kordában tarthatók.
A borókaszú (Phloeosinus) fertőzése viszont problémás, mert olyan súlyosan károsíthatja a kéregszövetet, hogy a növények elpusztulnak. A fatörzsben lévő kis lyukak a kártevő biztos jelei. A biztonság kedvéért ki kell ásni, fel kell darabolni és el kell távolítani az erősen fertőzött növényeket vagy növényrészeket. Ugyanakkor figyelje a fertőzés tüneteit, – például egyes megsárgult hajtások – a sövény többi tujáján. A fertőzött fát lehetőleg még télen dobjuk ki, mert akkor az áttelelő szúbogaraktól is megszabadulunk.
TulipGarden Cafe / Mein schöner Garten online
