A nyári virágok hetekig tartó virágzással kecsegtetnek. A népszerű klasszikusok némelyike azonban nagyobb igényeket támaszt a termőhely és a gondozás tekintetében. A sarkantyúvirággal egészen más a helyzet: kevéssel is megelégszik, a lényeg, hogy napos helyen legyen. Cikkünkből Ön is megtudhatja, milyen előnyei vannak még ennek az évelő virágnak.
Honnan származik a sarkantyúvirág?
A sarkantyúvirág (Centranthus) a loncfélék (Caprifoliaceae) családjának egyik nemzetsége. Eredetileg tizenegy faj terjedt el azon a területen, amely a Kanári-szigetektől a Földközi-tengeren át a Közel-Keletig terjed. Időközben a mediterrán térségétől északra, Közép-Európában is megjelent a keskenylevelű sarkantyúvirág (Centranthus angustifolius) és a kertekben kedvelt vörös sarkantyúvirág (C. ruber).
Növekedés és megjelenési forma
Vannak egynyári és évelő Centranthus fajok is. Egyes sarkantyúvirágok föld alatti rizómákat képeznek, amelyek a növény terjedését segítik és egyben tároló szervként is szolgálnak. A vörös sarkantyúvirág 40 és 80 centiméter között éri el átlagos magasságát. Az erős és mélyre nyúló karógyökerek a föld mélyebb rétegeiből biztosítják a vízellátást, így a növény a szárazságot is jól elviseli.
A sarkantyúvirág levelei és virágai
A levelek egymással szemben helyezkednek el, és többnyire tojásdadok vagy enyhén hegyesek. A levelek és a szárak egyaránt kékes tónusúak és finom viaszréteg borítja őket.
A sarkantyúvirág virágszíne általában a világos rózsaszíntől a bíborvörösig terjed, de vannak fehér virágú fajták is. A virágzat ernyős felépítésű, apró egyedi virágokkal, amelyekből úgynevezett sarkantyú nyúlik ki – ez tulajdonképpen a virág üreges nyúlványa, amelyben nektár található. A sarkantyúvirágok így számos rovarnak adnak táplálékot, és akár öt hónapig vagy még ennél is tovább – körülbelül áprilistól szeptemberig virágozhatnak.
Termőhely és talaj
A sarkantyúvirágok a napos helyeket részesítik előnyben, ahol legalább napi hat-hét órányi napsütés éri őket. Szereti a száraz vagy enyhén nedves, és a lehető legnagyobb mértékben légáteresztő talajokat. A homokos talaj tehát előnyös. A pH-érték a semlegestől a lúgos értékekig terjedő tartományban változhat. Ennek megfelelően ezek az évelő növények mésztűrők is.
Ültetési tippek
A sarkantyúvirágokat legjobb tavasszal vagy nyár végén ültetni. A fiatal növények kevésbé fagyállóak, mint azok az idősebb növények, amelyek már hosszabb ideje élnek egy adott termőhelyen. Ezért az első néhány télen a fagy ellen érdemes a fiatal növényeket lehullott lombbal vagy egy védő rőzseréteggel betakarni.
A kötött talajokat ültetés előtt homokkal kell feljavítani. Az ültetéskor nyugodtan keverhetünk bele egy kevés szerves trágyát. Tartsunk a növények között 40 és 50 centiméter közötti ültetési távolságot. Tehát négyzetméterenként körülbelül négy példány ültethető.
Milyen gondozást igényel a sarkantyúvirág?
A sarkantyúvirág egy rendkívül alacsony igényű és könnyen kezelhető évelő. Kertbe ültetve csak nagyon hosszú száraz időszakokban igényel öntözést. A tavaszi trágyázás nem kötelező, és általában csak különösen rossz talajokon szükséges.
Fontos: Nyáron érdemes reggel öntözni, és a víz soha ne a levelekre és a virágokra kerüljön – ebben az esetben megéghet a növény.
Ha meg akarjuk fékezni a növények magról történő intenzív szaporodását, akkor vágjuk vissza az elhervadt virágzatokat. Az őszbe nyúlóan gyakran még egy második utóvirágzást is megfigyelhetünk. Télre minden föld feletti hajtásrész elpusztul, és a növények visszahúzódnak a talajba. Tél előtt vagy kora tavasszal vágjuk le a föld feletti részeket a talajhoz közel.
A sarkantyúvirágok szaporítása
Ha a sarkantyúvirágra bízzuk a magok szétszórását, akkor általában gyorsan és nagy tömegben jelennek meg a kertben máshol is. Aki célzottan szeretné szaporítani ezt az évelőt, annak érdemes vetőmagot gyűjteni vagy vásárolni.
Betegségek és kártevők
A sarkantyúvirág további előnye: a fajok rendkívül erőteljesek, és ritkán vagy egyáltalán nem támadják meg betegségek vagy kártevők.
Elhelyezése a kertben
Lehet a sziklakertben a színes virágzó évelő szegélynövények könnyen kezelhető kiegészítője, vagy kialakítható belőle méhlegelő is: a sarkantyúvirágban nem fogunk csalódni – sok héten át tartó bőséges virágpompa és teljesen egyszerű gondozás vár ránk. A kertekben népszerű klasszikusok a vörös sarkantyúvirág, Centranthus ruber ‘Coccineus’ vagy a fehér virágú ‘Albus’ fajta.
Tipp: Ha több színt szeretnénk a virágágyásba, és szeretjük a meglepetéseket, akkor hagyjuk, hogy a növények elhullassák a magjaikat, az is megtörténhet, hogy a fajták kereszteződnek, és új színárnyalatokkal lepnek meg minket.
TulipGarden Cafe / GartenFlora