„Népművészetünk legősibb virágmotívuma a tulipán. Az etnográfusok sokat huzakodtak rajta, keletről származik-e vagy nyugatról? A tulipán virágról kiderítették, hogy nyugati kertészek ismertették meg velünk a XVIII. században, népművészetünk tulipán motívumáról meg bebizonyították, hogy nem is tulipán, hanem legtöbbnyire rózsabimbó a neve a szűrszabók ajkán. De nevezik sok minden egyébnek, sőt mi több, még tulipánnak is. […] A régészeti leletek tanúsága szerint a török népek már vagy másfélezer esztendeje alkalmazzák bronzból öntött szíjjvégeiken és bizonyára egyéb díszítményeiken is” – mondta Lükő Gábor etnográfus az itthonrolhaza.hu portál interjújában.
Hogy is van ez?
Véleményünk szerint a megoldás nem bonyolult, de – mint azt megszokhattuk… – valamiért sokan azt szeretnék, ha minden nyugatról érkezett volna meg hozzánk. Pedig az a tény, hogy keletről jöttünk – még ha a hely és a mód kérdésében nincs is egyetértés! – senki által nem vitatott!
A tulipán pedig minden jel szerint keleti eredetű motívum, ugyanis a legkorábbi ismert tulipán-ábrázolás a Kr. előtti VII. századból való egy dél-kaukázusi szkíta leletből Ziwiyeből. Aranyból készült pecsétnyomón öt vastagodó hasban végződő tulipán van. A tulipán motívum egyesek szerint megtalálható egyes hun leleteken.
A honfoglalás korából származó karosi szablyájának egyesek szerint palmettákat formázó veretes díszei közt Kiszely István tulipánt is felismerni vél.
Lükő szerint a kirgizek hímzéseinek és faragásainak ma is legkedveltebb motívuma a kehely alakú virág (tulipán, illetve liliom), a régi törökség és a középkori magyarság szíjvégein rendszerint egy hullámzó inda két oldalán, a hullámvölgyekben jelenik meg.
Az udvarhelyi fedeles kapuknak is ez az egyik legkedveltebb motívuma, és megjelenik más faragásokon és hímzéseken is. Megjelenik a kehely alakú virágmotívum a kirgizek és jakutok nyeregtakaróin is.
Régi keleti örökségünknek tarthatjuk bizonyos indás hímzőmintáinkat, amelyeken szintén tulipán vagy liliom szerepel, hasonló előfordul a jakutoknál, kirgizeknél és a kazáni tatároknál.
Vannak, akik az ősvallás emlékeként tekintenek rá
Varga Géza írástörténész szerint a tulipán az ősvallás égigérőfa-jelképe, amely nem élethű, hanem jelszerű ábrázolás – ezért értelmetlen a néprajzosok azon követelménye a honfoglalás kori és más régészeti emlékek tulipánábrázolásaival szemben, hogy azokon legyen botanikai hitelességgel meghatározható a tulipán.
E régi emlékek nem a tulipán, hanem az égigérő fával (Tejúttal) azonos Isten jelképes ábrázolását célozták. A sztyeppi égigérőfa-ábrázolásokhoz hasonlóan a tulipánábrázolásokon is találunk olyan jelképeket (szójeleket), amelyek a székely rovásírás jeleivel azonosíthatók. Ezek segítségével egyes tulipánábrázolások elolvashatók.
Isten régi magyar elnevezését, az ős Ten szót adja, újfent igazolva ezáltal azt a Berze Nagy János által is felismert tényt, hogy a magyar nép az égigérő fát (azaz a Tejutat) az Istennel azonosítja.
Természetesen vannak más vélemények is, nem kérdés, de talán ezek az összefüggések kevésbé ismertek, a népművészeti tárgyakon pedig más jelentéssel is bírnak – de található összefüggés!
Hoppál Mihály szerint a tulipán különböző módosulatai a nőt kislány korától az élet minden pillanatában ábrázolni képes a betegségig, az öregségig, a halálig. A tulipán nagyon gyakran a szívvel együtt van ábrázolva.
- Temetkezésnél az oszlopos fejfák és kopjafák állításánál, a faragott tulipán tetejű az asszony/leány halottat jelöli.
- A tulipános láda vagy tulipántos láda Magyarországon az asztalos készítésű menyasszonyi láda legáltalánosabb elnevezése; a 19. sz. első felében tűnt fel a Dunántúlon.
- A csipkeverő és hímző asszonyok kedvelt díszítő eleme
- A székelykapuk díszítésénél, szinte minden alkalommal feltűnik a tulipán.
- A korondi fazekasság fő díszítő eleme a tulipán, mellyel a különböző színre festett kerámiáikat ékesítik.
A manapság gyerekdalnak titulált éneket teljesen más megvilágításba helyezik a fent leírtak:
| Hej, tulipán, tulipán, Teljes szegfű, szarkaláb, Tele kertem zsályával, Szerelemnek lángjával. Nyisd ki rózsám kapudat, Hadd kerüljem váradat, Rózsafának illatja Az én szívem biztatja. |
Úgy tűnik tehát, hogy a tulipánnak nevezett motívum valójában egyáltalán nem tulipán, hanem egyesek szerint olvasható jel, míg mások szerint az égigérő fát (Istent) jelöli, megint mások azt állítják, hogy a nőiséget szimbolizálja.
Mi csupán annyit fűzünk hozzá, hogy lehetnek ugyan viták, de mindegyik „megfejtés” azonos irányba mutat, a mi olvasatunkban ugyanis mindegyik az élet, a teremtés, a születés tárgykörébe tartozik.
Borítókép: Varga Erika / Pixabay
TulipGarden Cafe / itthonrolhaza.hu
