Fontos szakaszába érkeztünk a virágzáskor fertőző monília elleni védekezésnek. Jelenleg is javában tart a kajszi ültetvények virágzása, míg a meggy, cseresznye, illetve szilva virágzásának a kezdetén vagyunk.
A kórokozó elsősorban a csonthéjasokat fertőzi, de előfordulhat továbbá almán, birsen, körtén illetve naspolyán is. A Monilinia laxa/Monilia laxa virágfertőzését előidéző kórokozó konídiumai már 5 °C-on képződnek. Ezzel ellentétben a Monilinia fructigena csak ritkán okoz virágfertőzést, míg a Monilinia fructicola jelentős virágfertőzést képes előidézni. A gomba járványszerű fellépésére akkor kell számítani, ha a melegebb napokat, hűvösebb-csapadékosabb párás napok váltják.
A kórokozó elsődleges fertőzési időszaka virágzáskor van, ebben az időszakban szél és esőcsepp segítségével a virág felületére jutva, a porzószálakon és a sziromleveleken keresztül 48 óra alatt képes behatolni a vacokba, majd onnan a kocsányba, legvégül pedig a háncsszövetbe, így tehát nem csak az adott virágot képes megfertőzni, hanem a körülötte levő virágokat is. A moníliás fertőzés egy másik lefolyása során a micélium a háncsrészeken keresztül fertőzi meg a fiatal hajtásokat, erős kórokozó nyomás hatására az idősebb ágak is károsodhatnak. A kajszin, a szilván és a meggyen a hajtások és a levelek közvetlenül is fertőződhetnek a sebeken, sérüléseken keresztül.A tünetek először a virágszirmok, majd az egész virág száradásában, a fertőzött virágok környezetében lévő hajtások foltosodásában, vörösödésében, mézgacseppek kialakulásában, a teljes hajtás és a rajta lévő levelek visszaszáradásában, súlyosabb esetben ágelhalásban nyilvánulnak meg.
A fertőzést követően a gomba micélium formájában marad fent a fertőzött növényi maradványokon (fás részek, gyümölcsmúmiák), az ellene való elsődleges védekezési forma a helyes fitotechnikai gyakorlat betartása, a gyümölcsmúmiák-sérült hajtások eltávolítása.
A preventív védekezés képes a legmagasabb fokú védelmet nyújtani a kórokozó ellen, ezért mindenképp, már a telepítést megelőzően alkalmazzuk az integrált növénytermesztés elveit. A termőhely kiválasztása során kerüljük a mély fekvésű, fagyzugos, magas vízállású területeket. A sorirány meghatározáskor vegyük számításba a szélirányt. A metszés során törekedjünk a laza-könnyen felszáradó koronaforma kialakítására. A tápanyag utánpótlást a növény igényeihez mérten tervezzük meg. Figyeljünk oda a betakarítási munkálatok kíméletes lebonyolítására.
A változó környezeti tényezők, a jelenleginél is kitettebb klimatikus viszonyok kellő mértékben leterhelik a növényeink alkalmazkodó képességét, ezáltal kihatva az ültetvényünk vitalitására is, ezért a jövőben a növény igényeihez mért termesztés technológiai elemek betartása mellett, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a biotikus, illetve abiotikus stressz csökkentésre (kíméletes harvest, steril post-harvest körülmények, megfelelő higiénia fenntartása a betakarító-szállító egységeknél).
Komáromi Kornél
