A tavasz egyik szépsége a madárdal, amelyért cserébe mi köszönettel tartozunk a madaraknak. A téli időszakban az etetők feltöltésével, ilyenkor pedig a veszélyben lévő madárfiókáknak nyújthatunk segítséget. Azonban sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán egy fiókának mikor is van szüksége segítségre, illetve, hogy számára mi az igazi segítség.
Fióka a földön
A Magyar Madártani Egyesület szerint nem véletlen, hogy a madárfióka kiesik a fészekből, amely több ok miatt is megtörténhet. Ha nagyon erős szél fúj, illetve ha vihar csap le az adott területre már is megtörténhet a baj. Problémát jelenthet még ha egy nagyobb testű madár egy korhadt vagy esetleg gyenge ágakkal rendelkező fára rakja a fészkét, amely nem bírja el terhelést.
Megeshet azonban olyan eset is, amikor a szülőmadár löki ki a fiókáját, például azért, mert a szülőpár egyik tagja elpusztul s a másik képtelen az összes fiókát etetni, így egyet-egyet, rendszerint a leggyengébbet, szándékosan kilöki a fészekből. Abban az esetben is ez a sors várhat a fiókákra, ha a fészek környezetében rendelkezésre álló táplálék nem megfelelő minőségű, illetve a madár pár nem rendelkezik kellő tapasztalattal, így a fiókák nem gyarapodnak a megfelelő ütemben, vagy esetleg valamilyen genetikai rendellenességgel jöttek a világra, s ezeket a madárpár érzékeli.
Mentsünk vagy ne mentsünk?
A legtöbb emberben a fűben botladozó szárnyait esetlenül emelgető fióka látványa elindít egy természetes ösztönt, hogy segítséget kell nyújtani a számára. Valójában azonban erre nem minden esetben van szükség, sőt a legtöbbször azzal cselekedjük a legjobbat, ha a madarat békén hagyjuk.
Az egyesület szerint ,amennyiben olyan énekesmadarat találunk, amely toll fedte és szemmel láthatóan semmilyen betegség tüneteit nem mutatja, illetve valamilyen szinten felrepülni is képes ,nincs szükség a mentésre, sőt, ha beavatkozunk azzal akár árthatunk is a madárnak.
Ha az ember egy ilyen madarat megfog és bevisz a lakásba, az kiszakad a természetes környezetéből, mellyel az a tanulási és fejlődési folyamat is megszakad , amiben éppen a fióka volt. A szülei ennek következtében nem tudják őt tovább táplálni, pedig valószínűleg a közelben tartózkodtak és gondoskodtak róla.
Azonban előfordulhat, hogy azt a helyet, ahol a fiókát találtuk, kutya vagy macska közelsége miatt veszélyesnek ítéljük meg, de ekkor sem szabad a madarat sokkal távolabbra helyezni vagy hazavinni. Lehetőség szerint egy ágas-bogas bokor alatti sűrű aljnövényzetbe kell vinni s a természetre bízni a fióka további sorsát.
A sorsára hagyott madár további élete
Az egyesület szerint az ember akkor teheti a legtöbbet a madárért, ha azt a sorsára hagyja, még akkor is, ha nehéz ezt a döntést meghozni. Számunkra úgy tűnhet, hogy a madár egyedül van, de a szárnyait próbálgató fióka valószínűleg így kommunikál a szüleivel, akik a nevelés utolsó szakaszában már nem a fészekben, hanem a szabadban etetik őt. Abban az esetben, ha az ember beleavatkozik ebbe a természetes rendszerbe és elviszi onnan a fiókát, akkor előfordulhat, hogy éppen akkor szakítja el a szüleitől, ezáltal a táplálásban és a tanulásban is akadályozza a madarat, mellyel a túlélési esélyei is jelentős mértékben csökkennek.
Az emberek számára nem könnyű elfogadni, de a fiókák mintegy 80%-a elpusztul még akkor is, ha az ember magához veszi őket. Ez a veszteség azonban normális és a természet egyensúlyához igazodik.
