Kalászos gabonáink egyik legismertebb károsítója a vörösnyakú árpabogár, népies nevén „vetésfehérítő bogár”. Hazai viszonylatban, a kalászosokon kívül károsít továbbá kukoricán, hélazabon, egérárpán.
3,5-5,5 mm hosszú, acélkék színezetű, lábai, előtora vörösesbarna színű. Petéik hengeresek, szimmetrikusak, a végén lekerekítettek, 0,3 mm szélesek, frissen fényes sárgák, majd barnássárgává sötétednek. Leginkább a levelek színén, a főér mellett, 2-8-asával füzérszerűen helyezkednek el. Lárváik testszíne eredetileg sárgás színű, azonban ez általában nem látható, mert a hátukon összegyűlt sötétszürke ürülékük ezt elfedi. Ez a különlegességük a hátukon levő, előrefelé nyíló végbélnyílásuk következménye. A nyálkás, csigára emlékeztető küllemük ettől a sajátosságtól származik, ezért nevezik őket árpacsigának is.
A számukra kedvezőtlen téli időszakot imágó alakban vészelik át, a tábla melletti facsíkok, rudeális területek avarjában. A felmelegedés hatására, március hónapban, az avarból először a tábla széli gyomcsíkokra telepednek be, a hőmérséklet további emelkedésével, áprilisban, elkezdik a kalászos gabonatáblák felkutatását. A betelepedést követően érési táplálkozást folytatnak, majd körülbelül egy hét táplálkozás után, elkezdik lerakni a nőtények a tojásaikat, a levél színére. A tojásokból a lárvák egy hét alatt kelnek ki, kikerülve azonnal elkezdik a táplálkozást, és az ürülékből, nyálkából álló védőanyag felgyülemlesztését. A lárvák táplálékuk 90%-át az utolsó 2 lárva stádiumban fogyasztják el, majd ezt követően a talajban bábozódnak. Június második dekádjában jelennek meg a bábból előjövő imágók.
Közvetlen kártételüket fokozza, a vírusterjesztő képességük (vírusvektor), jelentős mértékben hozzájárulnak az árpa levélfoltosság vírus (Brome mosaic virus) terjesztésében. Az imágó a levél felszínén hátrafele átrágja a levéllemezt, hosszúkás csíkokat képezve ez által. Ezzel ellentétben a lárva, csak hámozgat a levélfelszínen, károsítása nyomán a fonáki epidermisz nem sérül meg, mindkét esetben a kártételt követően a hámozgatás helyszíne fehér színűre szárad, innen a jellegzetes név „vetésfehérítő bogár”. A kártétel a növények fotoszintetizáló felületének csökkenéséből, tápanyag- és vízveszteségből adódik.
Tömeges felszaporodásukra, akkor kell számítani, ha tojásrakás és a lárvafejlődés időtartam alatt a meleg és magas páratartalom együtt jelentkezik.
Az imágók betelepedésének intenzitás meghatározása, elsődlegesen szemrevételezéssel és fűhálózással állapítható meg. Áprilisban, a betelepedés idején hetente többször elvégzett fűhálózással győződhetünk meg a kártevő egyedszámáról, és dönthetünk a védekezés szükségességéről. Ha 10 hálócsapásban 10-15 bogár kerül a hálóba, akkor javasolt védekezni. A terület átjárásakor meggyőződhetünk arról, hogy a kelő lárvák milyen számban fordulnak elő, illetve, hogy azok foltszerűen vagy általánosan vannak jelen. Abban az esetben, ha a levelek 20%-án kezdődik a lárvakelés, akkor a védekezéssel nem ajánlott késlekedni. Az imágók kártétele akkor veszélyes, ha 5-8 bogarat találunk egy négyzetméteren.
Az ellenük való védekezés sokrétű, elsődleges védekezési forrás az ellenálló fajták termesztése, ebben az esetben az ellenállóságon a növény külső felszínét érintő változásokat értjük, például durva levélfelszín, erőteljes szőrözöttség kialakulása. Hazai viszonyok között a vetésfehérítő bogarak természetes ellenségeinek köre széles, a ragadozók közül a fátyolkafélék, katicabogarak, a ragadozó poloskák és különböző darazsak gyérítik, rajtuk kívül élősködők, főként fürkészdarazsak és rovarpatogén gombák korlátozzák felszaporodásukat. A betelepedés időszakában, eredményesen alkalmazható a táblaszegély kezelés, ezzel csökkentve a felhasznált növényvédő szer mennyiségét. A kémiai beavatkozás során használható készítmények hatóanyaga elsősorban piretroid, mely gyors hatásmechanizmussal rendelkezik, és szinte azonnali védelmet nyújt, viszont a magas hőmérséklet, illetve UV-sugárzás hatására könnyen bomlik, ezért újabban a mikrokapszulázott készítmények (gamma-cihalotrin hatóanyag) nyertek létjogosultságot a beavatkozások során, mert a kapszulának köszönhetően nagyobb ellenállóságú, lassabban bomlik le, így tartamhatása hosszabb. Az imágók elleni kezelés jó időzítésével gyéríthetjük a betelepedőket, ezáltal kisebb lesz az utódnemzedék is, de az időben, a lárvák első fejlettségi stádiumaiban elvégzett kezelésekkel megakadályozhatjuk az akár termésveszteséggel járó károkat is.
Komáromi Kornél
