Az elmúlt hetek időjárása nem feltétlen kedvezett a gyümölcstermesztők számára, a viszonylag kora tavaszias meleg időjárást, hűvös-csapadékos időjárás váltotta fel, helyenként fagypont alá süllyedő hőmérséklettel. Nehéz időszakon vagyunk túl, rengeteg gazdálkodó töltötte az éjszakáit az ültetvényében, védekezve a fagy ellen, kisebb-nagyobb sikerrel.
Ebben a változékony időjárásban a növényvédelmi beavatkozások döntő többsége elsősorban a kórokozó gombák elleni védekezésről szól, az almaültetvényekben. A párás csapadékos meleg időjárás a Lisztharmatnak (Podosphaerea leucotricha) kedvez, míg a hűvös csapadékos időjárás a Varasodásnak (Venturia inaequalis) kedvez.
A varasodás kórokozója a fertőzött lehullott leveleken telel át, ott a varas foltokban pszeudotéciumok képződnek, melyekben a rügypattanás idejére kialakulnak az aszkospórák. Az aszkospórák kiszóródásához a levél nedvesedésére, majd kiszáradására van szükség. Az aszkospórák szél, illetve eső segítségével kerülnek a levélre, a fiatal gyümölcsre. A fertőzés hatására a leveleken 5-10 mm átmérőjű foltok képződnek, melyek később nekrotizálódnak. A foltok felszínén megfigyelhetővé válik a gomba füstös színezetű konídiumtartó képletei. Erős fertőzés hatására a levelek deformálódnak, torzulnak, ezáltal csökken a növény asszimiláló felülete, termésfertőzés során jellegzetes varas foltok, parásodó, berepedező szimptómákat figyelhetünk meg, melyek hatására csökken a termés piaci értéke. Késői fertőzésnél az alma nem repedezik fel, a tünetek barnásfekete foltok formájában gyakran csak a tárolás során jelennek meg.
A varasodás elleni védekezés a rügyfakadással kezdődik, majd a fertőzött növényi maradványok megsemmisítésével végződik. A primer fertőzés ellen, elengedhetetlenül fontos tájékoztatást ad a védekezés időzítéséről az aszkospórák kezdeti szóródásának ismerete. A célzott növényvédelmi beavatkozás precíz meghatározásához meg kell állapítanunk a fertőzési nyomást, a képződött spóra tömegét, a levélnedvességet, a léghőmérsékletet. Eme adatok ismeretében a tömeges aszkospóra szóródás időszakában célzott, hatékony beavatkozást tudunk elvégezni, amit később „csupán” fenntartó beavatkozásokkal kell kiegészítenünk. A védekezés intenzitása nagymértékben függ a fertőzési nyomástól, a lomb növekedési intenzitásától, illetve a külső környezeti körülményektől (hőmérséklet, csapadék, páratartalom). A fajták fogékonysága jelentős eltéréseket mutatnak, különösen az Idared, és a Gála fajtáknál áll fenn a korai csészelevél fertőzés veszélye. A lehullott leveleket gyűjtsük össze, semmisítsük meg, vagy forgassuk a talajba. Ősszel a lehullott lomb nitrogéntartalmú műtrágyaoldattal történő permetezése a levélszövetek korhadását segíti, ezzel a pszeudotéciumok kialakulását gátolja.
Az alma jelentős kórokozói közül a következő a lisztharmat (Podosphaerea leucotricha), melynek járványszerű fellépésére a párás-meleg időjárás kedvez. A kórokozó elsődleges fertőzési forrása a fertőzött rügy, ahol a gomba micéliuma áttelel. A fertőzött rügyekből a micélium kiindulva konídiumtartókat, konídiumokat hoz létre, amelyek szél segítségével terjednek tovább növényről növényre. Az eső nem kedvez a konídiumok terjedésének, hatására lemosódnak a levélről, a víz pedig gátolja a csírázásukat. A primer fertőzés tünetei a virágkocsány, csésze- és sziromlevek, a porzók és a bibe deformációját okozza, a fertőzött rügyek-rügypikkelyek borzasak, a vesszők ízközei rövidebbek lesznek, a levelek a hajtástengellyel kis szöget zárnak be. A levéllemezen fehér színű bevonat (micéliumszövedék-konídiumtömeg) képződik. A szekunder fertőzés hatására a leveleken, elsősorban a levél fonákon, fehér micélium-bevonatban konídiumok tömege képződik. A fertőzés hatására a termésen hálózatos, parás mintázat jelenik meg.
A védekezés első lépése, az átgondolt fajtaválasztás, a Jonatán fajtakör és az új fajták közül az Elstar nagyon érzékeny rá. Fontos védekezési lehetőség a fertőzött hajtások eltávolítása metszéskor, illetve később folyamatosan, végig a vegetáció idején. Kerüljük a túlzott tápanyagellátást, főleg a nagy nitrogénadagokat, mert ez növeli a fák fogékonyságát. A kórokozó a rügyekben telel, és a rügypattanástól már fertőz, egészen a vegetáció végéig. Ezért egész évben folyamatosan kell ellene védekezni. A lemosó permetezés után először csak kontakt szerekkel védekezzünk, az intenzív hajtásnövekedés időszakában viszont felszívódó készítményeket kell használnunk. Ebben az esetben is érdemes a felszívódó hatású szer mellé kontakt készítményt keverni. A kémiai védekezést a bimbók egérfül állapotában kell elkezdeni, majd július közepéig rendszeresen ismételni. A felszívódó és a kontakt-hatóanyagokat kombinációban és rotációban célszerű alkalmazni.
Komáromi Kornél
