A csapadékos, mérsékelten meleg időjárás hatására, már igen korán jelentkezett a cseresznye-meggy ültetvények egyik legjelentősebb lombot fertőző kórokozója, a blumeriellás levélfoltosság.
A kórokozó elsősorban a cseresznyét, meggyet, ritkán a sajmeggyet fertőzi. A kórokozó fertőzésének következményeként, korai asszimilációs felületvesztést okoz, ezáltal csökken a hajtásnövekedés, termőrügyképződés. A bekövetkezett kártétel nyomán a növényt stressz hatás éri, aminek következtében diszpozíciós állapotba kerül, így megnőhet például a fagyérzékenysége is.
Fotó: Komáromi Kornél
A fertőzést követően a tünetek elsősorban a levélen, ritkán a gyümölcs kocsányán figyelhetőek meg. A levél színén apró 1-3 mm-es lilás piros vagy barna, többnyire kerek vagy szögletes foltok alakjában jelennek meg. Erős fertőzés hatására a foltok összeolvadnak, a levéllemez fokozatosan elsárgul, majd a levél lehullik. Szélsőséges esetben akár a fák teljes lombhullása is bekövetkezhet. A levél fonáki részén a gomba sárgásfehér képletei figyelhetőek meg. A fertőzés a fa alsó részében található leveleken kezdődik és fokozatosan halad felfelé. A gyümölcs kocsányon is megjelenhetnek tünetek, foltok formájában. Amennyiben ezek a foltok körülölelik a kocsányt a termések mumifikálódnak, összeaszalódnak.
Fotó: Komáromi Kornél
A kórokozó a lehullott levelek fonákán micélium formájában telel át. Felszaporodása már kora tavasszal megindul a gombafonalak növekedésével és az aszkospórák (téli spórák) kialakulásával. Ezek lesznek az elsődleges fertőzések okozói. A spórák szóródása általában áprilistól (lombfakadás) júniusig tart. A kórokozó spórái a felcsapódó vízcseppekkel kerülnek a levelekre, és a légzőnyílásokon keresztül hatolnak be a gazdanövény leveleibe. Egy-két hét (10-12 nap) lappangási idő után jelennek meg a betegség tünetei.
Fotó: Komáromi Kornél
Az általuk megtámadott alsóbb levelekről már valóságos konídium tömeg (nyári spórák) indítja a másodlagos fertőzést, amely kedvező időjárás – meleg 20-25° C-os hőmérséklet és csapadék, illetve hosszan megmaradó harmat – esetén a járvány kialakulását okozza. A konídiumos fertőzés akkor válik veszélyessé, ha a fertőzés időpontja közvetlenül a virágzás utánra esik.
Fotó: Komáromi Kornél
A védekezés alapja a blumeriellás levélbetegség, és minden olyan levélbetegségnél ahol a kórokozó a földre hulló lombon telel át, a fertőzött növényi maradványok talajba forgatása. Ezzel az agrotechnikai beavatkozással jelentős mértékben csökkenthetjük a következő évi fertőzési forrás mértékét. Kis kerti körülmények között lehetőségünk van a fertőzött lomb összegyűjtésére, komposztálására. Az integrált védekezés elsődleges elemeként talán az ellenálló fajták ismertetésével kellett volna kezdenem, de inkább, mint érdekesség szeretném elmondani, hogy a bosnyák fajtakörbe tartozó „Csengődi”- „Akasztói” nagyfokú ellenálló képességet mutat a blumeriellával szemben, sőt APOSTOL és VÉGHELYI (1993) kísérletei alapján az ’Érdi bőtermő’ és a ’Csengődi’ tesztkeresztezéséből származó hibridmagoncok nagy arányban mutattak a ’Csengődi’ fajtához hasonló blumeriella ellenállóságot. Cseresznye estében a Germensdorfi óriás mutatott legkevésbé fogékonyságot.
Fotó: Komáromi Kornél
Indukált rezisztenciát kialakító készítmények alkalmazásával (növénykondicionálók) a virágzáskor, és azt követően csökkentheti a fertőzést. Réz készítményekkel preventív védekezési lehetőségként az elsődleges fertőzés veszélyének időszakban avatkozzunk be, 3-4 héttel később az elvirágzás után akkor, ha az időjárási körülmények kedvezőek a kórokozónak.
A tavaszi fertőzések ellen a valós veszélyhelyzetnek megfelelő kémiai védelem során, a kaptán, tiofanát-metil vagy tebukonazol hatóanyagú gombaölő szerekkel védekezhetünk. Nem csak az érést megelőző időszakban, hanem a szüret után is fontos a lombozat védelme.
Komáromi Kornél
