KezdőlapVidéki sikersztoriBuchmüller György életét a családja mellett a munkája, az állatokkal való foglalkozás...

Buchmüller György életét a családja mellett a munkája, az állatokkal való foglalkozás tölti ki teljesen

Igazán élménydús munkát tudhat György magáénak. Hogyan jött az ötlet, hogy állatokkal foglalkozz? Ma már azért nem annyira evidens ez a munka, sokan idegenkednek tőle.

Ebbe beleszülettem. A nagypapám birkákat tenyésztett. Minden szabad percemet kint töltöttem a legelőn vagy az istállóban és segítettem, amiben tudtam. Mindig is tudtam, hogy állattenyésztésben fogok tevékenykedni. Először én is juhtenyésztéssel kezdtem és utána jött a szarvasmarhatartás. Az állattartás és tenyésztés egy külön létforma, amire születni kell.

Kiskorom óta állatorvos szerettem volna lenni, de az élet úgy alakult, hogy ez még a mai napig is csak egy dédelgetett álom.

Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó gazda, állattenyésztő váljon az állatok szeretetén kívül? Hiszen rengeteg munkával jár.

Az első és legfontosabb dolog az álltok szeretete, ahogyan azt a kérdésedben is említetted.

Ez az alapja. Valóban rengeteg munkával jár és legyen hétvége vagy karácsony, velük akkor is dolgozni kell.

Ahhoz, hogy jó állattenyésztő legyen valaki, sok éves tapasztalat szükséges. Precizitás, pontosság és a folyamatos fejlődésre való törekvés. Megtanulni a körülöttük lévő munkafolyamatok mindegyikét, végigjárni egy utat, aminek a végén ismerni fogod minden rezdülésüket. Amikor csak ránézel egy állatra és tudod, hogy valami baj van vele. Ők nem tudják elmondani, ha valamilyük fáj. Ezt neked kell észre venned, és ha ez megy, akkor jó úton jársz ahhoz, hogy jó állattenyésztő legyél.

Hogyan jött az ötlet, hogy konkrétan a szarvasmarhák inszeminációjával foglalkozz? Nem egy megszokott szakma. Laikusként elég kevés dolog jut eszembe róla. Magáról a folyamatról meg gőzöm sincs, csak némi halvány ötletem. Mesélnél róla bővebben?

Úgy kerek a történet, ha az elejéről kezdem pár mondatban.

Én végigjártam a ranglétrát a szarvasmarha tenyésztésben. Dolgoztam, mint elletős, aki világra segíti a kisborjakat. Utána nevelgettem őket és fejtem teheneket is.

Apránként egyre több tapasztalatot szerezve lettem egy telepen felcser (állatorvosi asszisztens). valamint a borjú nevelde és ellető vezetője. Most pedig egy 340 darabos összlétszámú Holstein-fríz tejelő tehenészet telepvezetőjeként és inszeminátoraként dolgozom.

Továbbá jelenleg is tanulom az ultrahangos vemhesség megállapítást. A munkahelyi időmön kívül pedig kettő állatorvos segítségeként dolgozok szarvasmarháknál közel 9 telepen.

A telepvezetői feladatok is igen összetettek, de nagyon szeretem csinálni. A telep működése, a takarmányozás, valamint az egész tenyésztési folyamat az irányításom alatt áll.

Az inszeminátori munka mindig is érdekelt és örülök, hogy kitanulhattam ezt a szakmát, mellé pedig az ultrahangozást.

A mesterséges megtermékenyítést úgy kell elképzelni, hogy egy szarvasmarha ivarzási ciklusa 19-21 nap. Ők hangos bőgéssel, egymásra ugrálással jelzik, mikor ivarzanak. Ilyenkor én rektális úton (végbélen keresztül) kézzel megvizsgálom a méhet, a petefészkeket és finom mozdulatokkal ivarzási folyadékot próbálok kimasszírozni a méhből. Amennyiben ez sikerül és tiszta a váladék, tökéletesnek érzek mindent, akkor jöhet a termékenyítés. A szaporító anyag vékony műszalmában van lefagyasztva és egy konténerben mínusz 190 fokon tárolva. Termékenyítéskor innen kiszedve egy tehénhez egy adagot (egy műszalma) felolvasztunk langyos vízben, majd egy műanyag katéter és egy inszemináló pisztoly segítségével elvégezzük a szaporító anyag méhbe juttatását. Rektális úton egyik kézzel rögzítjük a méhet, másik kézzel pedig bevezetjük a katétert hüvelyen keresztül és így fecskendezzük be a szaporító anyagot.

Milyen nehézségei vannak a munkádnak, kudarcai és milyen pozitív dolgokkal jár?

Mint korábban említettem, ők nem tudják elmondani, hogy mi a bajuk. Ez megnehezíti a dolgomat. A szarvasmarha egy nagyon bonyolult állat, mindig okoz meglepetéseket jó és rossz értelemben is.

Kudarcokban volt már tapasztalatom sajnos bőven.

Az elején sírtam tehén mellett, mikor az ellésében segédkezve a borja életét nem tudtam megmenteni. Mikor egy magatehetetlenül fekvő tehenet vagy kisborjút infúzióztam és próbáltam az életét megmenteni, de sajnos nem sikerült vagy egy sikeres inszeminálás utáni magzatvesztés lett a vége. Az évek alatt megedződtem. Tudni kell ezeket a dolgokat lelkileg is jól kezelni. Van olyan, hogy este kicsit reményvesztve fekszem le egy-egy rosszabb nap után, de másnap reggel újult erővel folytatom.

A kudarc benne van a munkámban, de szerencsére akad bőven pozitív dolog is.

Mikor az infúziós kezelésem hatására a tehén vagy borjú feláll és életben marad. Ahogy rám néz és látom, hogy hálás a segítségért. Mikor egy sikeres inszeminálás után az ultrahang készülék monitorján meglátom a kis foltot a méhben, ami az új életet jelzi és átlagosan 285 nap múlva látom a munkám eredményét megszületni. Ilyen volt számomra az első saját termékenyítésű borjam, Melody megszületése is. Hihetetlen és nagyon pozitív dolog!

Miért bíztatnád a mai fiatalokat arra, hogy kezdjenek gazdálkodásba, állattenyésztésbe?

Azért bíztatnám őket, mert egy gyönyörű szép szakma, a maga nehézségeivel együtt.

Az állatok hihetetlen módon tudják meghálálni a sok gondoskodást és törődést, amit tőlünk kapnak. Ha belevágnak, akkor egy csodálatos élményekkel bővelkedő életet tudhatnak magukénak!

A családod hogyan viszonyul a munkádhoz? Feleséged, kisgyermekeid is vannak. Milyen pluszt adnak az állatok az életetekhez? Szerinted a gyermekeitek is követni fognak ezen az úton?

Munkában a családom teljes mértékben támogat. Feleségem mindig bíztatott és bíztat, bármilyen új tanulmányba is vágtam az állattenyésztés terén. Támogat, bármiről is legyen szó. Mindkét gyermekünket igyekszünk úgy nevelni, hogy ne tárgyként tekintsenek az állatokra.

Otthon is vannak természetesen állataink. Három növendék szarvasmarha (üsző), négy ló, kutyák, baromfik.

Feleségemmel hobbi szinten lovagolunk, de az idei évtől távlovas versenyeken is szeretnék részt venni. Azt, hogy a gyerekeink fogják e tovább vinni a lovas életet vagy a szarvasmarhatartást, egyáltalán az állattenyésztést, az a jövő titka. A mi feladatunk az, hogy megtanítsuk nekik, hogy az állatok is érző lények és számítanak a segítségünkre, függenek tőlünk, valamint támogatni őket bármilyen pályát is válasszanak.

Mayerné Répási Adrienn

Ajánló