KezdőlapÉrdekességekCseresznyelégy, a cseresznye-meggy legjelentősebb kártevője

Cseresznyelégy, a cseresznye-meggy legjelentősebb kártevője

A címben említett cseresznyelégy valójában egy „gyűjtő” fogalom, mivel hazai viszonyok között is, már két fajt említhetünk meg. Az európai cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) Európa északi területeinek kivételével mindenütt előfordul kontinensünkön, behurcolása óta viszont az amerikai keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata) is jelen van a hazai kártevő faunában.

A két kártevő jelentős, védekezés nélkül akár 100%-os kárt is tud okozni a termésben, legyen szó akár üzemi, kiskerti körülmények között termő fákról.

A két faj életmódját tekintve megegyezik, egynemzedékesek, báb alakban telelnek a talaj felső 5-15 cm-es rétegében. Melegkedvelő fajok. Számos környezeti tényező befolyásolja az imágók kelését, meleg száraz tavaszon akár rajzásuk április közepétől is megkezdődik és nyár végéig is eltarthat. Nagy általánosságban elmondható, hogy jelentős mértékű felszaporodásukra, május vége-június elején számíthatunk, mikor a gyümölcsök már a zsendülő fenológiában vannak.

Fotó: Komáromi Kornél, Érdi bőtermő zsendülésben

A kikelt imágók érési táplálkozást folytatnak. A legyek aktivitása időjárásfüggő, napos, meleg időben, alacsony páratartalomnál rajzanak, esős napokon a lombkorona belsejében tartózkodnak, vagy az alatt a fűben. A hímek a déli órákban vonzzák magukhoz feromonnal a nőstényeket.

A nőstény az érőfélben lévő gyümölcs epidermisze alá helyezi le a tojásait. Egy termésbe általában egy pete kerül, mert a nőstény feromonnal megjelöli a már bepetézett termés felszínét. Két hét alatt fejlődnek ki a lárvák. A kifejlett lárvák elhagyják a termést, beássák magukat a talajba és bebábozódnak. A kátevő lárvája a nyű, a gyümölcsben fejlődik, táplálkozása során a mag körüli részek elpépesednek, megbarnulnak, a gyümölcs húsa lágy szerkezetűvé válik.

Fotó: Komáromi Kornél, Jellegzetes apró szúrás nyom, a tojásrakás megtörtént

A két faj megkülönböztetése az imágóik szárnyrajzolata alapján lehetséges. Az európai cseresznyelégy szárnyán a 3. és 4. fekete csík között jellegzetes, rövid ék található, ami az amerikai faj szárnymintázatából hiányzik. Az európai cseresznyelégy szárnya végén V-alakú rajzolat található, ami nem ágazik el, míg keleti társának V-alakú rajzolatában a 4. csík különböző formákban ágazik el. 

Fotó: Komáromi Kornél, Európai cseresznyelégy, szárnyán a jellegzetes ék-v mintázattal

A károsító elleni védekezés alapja az életciklus ismerete (ökológiai igény, nemzedék szám, telelés, szaporodás biológia stb.). Amikor egy károkozó (kártevő-kórokozó) elleni növényvédelmi technológiát dolgozunk ki, elsőként azokat a termesztés technológiai elemeket kell megvizsgálni, amik a fa egészségi állapotát befolyásolják, ugyanis egy erőteljes, jó kondícióban lévő fa, kevesebb fogékonyságot mutat az őt támadó kártevők-kórokozók iránt. A gyümölcsfélék polifág kártevői közül például a szúbogár félék, Púposszú (Xyleborus dispar) esetében az egyik leg meghatározóbb agrotechnikai védekezési mód az egészséges fejlődés elősegítése, illetve a fa jó kondíciójának fenntartása.

A cseresznyelégy ellen is adott az agrotechnikai védekezési lehetőség. Hogy elkerüljük a következő évi tömeges felszaporodást, minden évben végezzük el tisztességesen, alaposan a betakarítást. Tudom, hogy ez mindenki számára egyértelmű, de mégis olykor adódhat olyan váratlan esemény, mely nem teszi indokolttá a betakarítást. De miért is mondom ezt? Hála az égnek hazánkban még fellelhető számos jelentős gyümölcstermesztő körzet, ahol nagy mennyiségben állítanak elő minőségi gyümölcsöt, na már most, ezekben a körzetekben, és minden egyéb gyümölcsöskertben is, az elsődleges cél a profit orientált gyümölcstermesztés, amennyiben a profit a gazdaságossági szint alá csökken, egy jégverés miatt, esetleg egy fagykár miatt, a gazdálkodók a kieső nyereséget úgy próbálják kompenzálni, hogy minden termesztés technológiai elemet minimalizálnak, így csökkentve a ráfordítási oldalt.

Fotó: Komáromi Kornél, Európai cseresznyelégy

Természetesesen ez így van jól, nem is várhatjuk el, hogy egy gazdálkodó csak a szakma szeretete miatt dolgozzon, mert valljuk be, mindenki pénzből él, de mégis fel kell állítani egy fontossági sorrendet, melynek kiértékelése során mindig a fő növényvédelmi problémát okozó károkozó elleni preventív termesztés technológiai elemeket kell előnyben részesíteni. Éppen ezért olyan fontos az alapos betakarítás.

Az agrotechnikai védekezési lehetőségek közül meg kell említeni a talajbolygatást, a tárcsázást például, az elvégzett munkaművelet ugyanis a telelő bábok életfeltételeit rontja. Kiskerti körülmények között lehetőségünk van különböző lyukbőségű hálók alkalmazásával távol tartani a kártevőket a gyümölcsfáinktól.

Nagyobb fák esetében a fa alá terített 0,8 mm lyukbőségű háló megakadályozza a talajból kikelő imágók felrepülését, míg kisebb fák esetében a fa fölé helyezett 1,3 mm lyukbőségű rovarháló pedig a kívülről érkező imágók betelepedését akadályozza meg. Kiskerti körülmények között lehetőségünk van, háziállatok (szárnyas jószágok, sertés) beeresztésre a gyümölcsös kertbe, ahol azok elfogyasztják a fertőzött gyümölcsöket, továbbá a gyom magvakat, illetve a talajban található kártevőket is.

A kártevő megjelenését, rajzás dinamikáját lehetőségünk van csalétkes színcsapdával nyomon követni. Ezek a csapdák nem feromont tartalmaznak, hanem illatcsalétket, ami vonzza az érési táplálkozást folytató, még nem szaporodott imágókat. A legyek vonzódnak a sárga színhez, ezért sárga ragacsos csapdákkal is megfigyelhetjük a rajzás intenzitását.

Fotó: Komáromi Kornél, Illatcsalétkes színcsapda

Kísérletek folytak arra vonatkozóan, hogy a pete rakó nőstény által kiváltott feromont (host marking pheromone, HMP) bevonják a védekezésbe. Ennek a feromonnak az a lényege, hogy a nőstény megjelöli a már általa lepetélt gyümölcsöt, a fajtárs ezt megérzi, és így ő már nem rak bele petét. A feromont sikerült is szintetizálni, de a magas költségei miatt, mégsem került be a védekezési technológiák közé.

Az integrált gyümölcstermesztés keretein belül rajzásdinamikán alapuló kontakt-szisztemikus inszekticideket alkalmazunk. Az idei évtől kezdve, sajnos már nincs a növényvédőszer palettában a tiakloprid hatóanyagú Calypso 480 SC, így csak az acetamiprid hatóanyagú Mospilan maradt, mint felszívódó (szisztemikus) hosszú hatástartamú inszekticid. A védekezés megkezdésekor felszívódó (acetamiprid) majd később az érés előtt a rövidebb élelmezés egészségügyi várakozási idejű kontakt készítményeket (lambda-cihalotrin, deltametrin) alkalmazzuk.

Fotó: Komáromi Kornél, Sárga ragacslap

Deltametrin, (Decis, é.v.i. 7 nap), lambda-cihalotrin, (Karate Zeon 5 CS, é.v.i. 3 nap.), acetamiprid (Mospilan 20 SG, é.v.i. 14 nap)

Komáromi Kornél

Ajánló