Évek óta tart a vita édesanyám és köztem, vajon melyikünk bejglije az igazi. Az övé teltebb, keltebb, kalácsosabb, inkább tésztás, mint töltelékes. Az enyém omlós és inkább töltelékes, mint tésztás. Ebből is látszik, hogy ahány ház, annyi szokás, sőt még egy családon belül is készülhet a karácsony elmaradhatatlan bejglije más receptúra szerint.
Kicsit utánanéztem ezért a bejgli kérdésnek, ami magyar nevén mákos vagy diós tekercs. Ha a hivatalos megfogalmazásból indulunk ki, azaz, hogy tekercs, akkor gyakorlatilag bármi bejglinek nevezhető a köznyelvben, ami valamilyen édes (tipikusan diós és mákos) töltelékkel megpakolt, feltekert, élesztős tésztájú sütemény.
Napjainkban már mindenmentes, nyers, vegán és megannyi féle bejgli utánzattal találkozhatunk, és lássuk be, nem lehetünk durcásak azért, mert egyesek különleges receptekkel kívánják a megszokott ízeket kicsalogatni a néha furcsa alapanyagokból.
A cukrász bejgli
Pár évvel ezelőtt elvégeztem a cukrász iskolát, ahol kiderült, hogy én azt a bizonyos Pozsonyi bejglit szeretem, amit az iskolákban is tanítanak és a jobb cukrászdákban készítenek. Ezt a receptet macerásabb és egy kicsit drágább elkészíteni, gazdagabb töltelékben, omlós, és márványos. Azaz nem kalács.
Jellegzetessége, hogy sok benne a vaj, az élesztőt nem futtatjuk fel, csak belemorzsoljuk a tésztába, és nem kelesztjük, csak pihentetjük. A tészta és a forrázott ízesített töltelék aránya 1:1, és a márványosságot a tojássárgás és a tojásfehérjés lekenéssel (sok időt vesz igénybe) érik el. Mivel sok benne a töltelék, nagy odafigyelést igényel a feltekerése, az előkészítése, a sütése, és még a kihűtése is.
Ezzel szemben a kalácsban kevesebb a vaj, inkább tejes néha tejszínes, amit felfuttatott élesztővel készítünk. A kalácsot kétszer kelesztjük: egyszer a bedagasztott tésztát, majd a töltelékkel feltekert kalácsot. Ennél a variációnál nem elvárás a márványosság, csak a tojássárgás lekenés.
Nos, minden bizonnyal, Te is tudnál, kedves olvasó valamit extrát hozzátenni a felsoroltakhoz, hiszen mindenki másképp csinálja.
Nézzük inkább azt, miért érdemes házilag sütni a karácsony ikonikus süteményét!
Az elmúlt években a rohanás és a kapkodás határozta meg legtöbbünk életét. A COVID-19-nek most „megköszönhetjük”, hogy végre le tudunk lassulni, és a hagyományainkhoz visszatérve olyan családi programokra is tudunk időt szentelni, amit a gyerekeinkkel közösen is el tudunk végezni. A közös sütés és a várakozás a lelkünk ünneplőbe öltöztetésének egy fontos része, ami nélkül nem igazi karácsony a karácsony.
Ha mégis ellenállhatatlanul vonzanak a bolti kész tekercsek, olvasd el pár termék hátoldalán az összetevők listáját. Minden bizonnyal dobsz majd egy hátast, ha meglátod a többnyire 10-15 soros listát, amiben sokszor halandó ember számára értelmezhetetlen hozzávalók is szerepelnek. Többnyire olyanok, amiknek a nevük hallatán is rémképek jelennek meg előttünk. Arról már nem is beszélve, hogy sok tekercs dió- vagy máktartalma nevetségesen kevés. A klasszikus reszelt citrom-, vagy narancshéj helyett aromákkal csapják el a töltelék ízét.
Miért is kellene nekünk az év legnagyobb ünnepén „mű” bejglivel kárpótolni magunkat?
A bejgli elkészítése nem nehéz, csak időigényes. Amikor adódik egy szabad napod, gyúrj be annyit, amennyi a családnak kelleni szokott. A kisült és teljesen lehűtött bejgliket pedig csomagold folpackba majd alufóliába, és rejtsd el jó mélyen a fagyasztóba! Fogyasztás előtt a kisebb tekercsek (negyed kilós) pár óra alatt kiengednek szobahőmérsékleten, így az előre elkészített bejglijeid pillanatok alatt az ünnepi asztalod büszkeségeivé válhatnak.
Ha te sütöd a tekercsedet, nem kell kompromisszumot kötnöd sem a tésztával, sem a töltelék mennyiségével és ízesítésével. Úgy készíted, ahogy szeretitek, így nem ér sem meglepetés, sem csalódás.
Unjátok már a klasszikus ízeket? Otthon bátran kísérletezhetsz más töltelékekkel is. Az utóbbi időben igen népszerűek a gesztenyés, mandulás vagy az aszalt gyümölcsös variációk is.
Nálatok mi lesz az asztalon idén? Bejgli vagy kalács? Na és persze diós vagy mákos, vagy valami egészen más?
Hadarik Rita, író, gasztroblogger
