KezdőlapAgrárvilágKiskertSzőlőmetszés egyszerűen: ezeket sokan nem tudják

Szőlőmetszés egyszerűen: ezeket sokan nem tudják

Annyira sokfélék a szőlőművelési rendszerek, ill. tőkeformák hogy a hobbikertészek sokszor túl zavarosnak tartják, és elborzadnak a gondolattól, hogy metszőollót kell fogniuk. Sokan ezért hagyják elvadulni a tőkékét, de legalábbis rábízzák a növényre, hogy magától nőjön.

A szőlőmetszés aranyszabályai – ezt tudnod kell

Ez elvben nem is lenne gond – feltéve, ha a legelemibb alakító metszés nem maradt el a szőlő fiatal korában, ill., ha elegendő oldalirányú kar van a lugason, és ha a hajtások nem akadályozzák a fürtök növekedését. A legtöbb kerttulajdonos többcélú szőlőt szeretne, azaz olyan, esztétikus zöld felületet vár el a homlokzaton vagy a pergolán, amelyről mellesleg szőlőfürtöket is szüretelhet. A házikertben tehát rendszerint laposabban, két dimenzióba kiterítve kell a szőlőnek növekednie, mint a klasszikus szőlőtermesztésben használt, és a szőlőhegyekről ismerős kordonokon. A csemegeszőlő termesztéssel kísérletező gyümölcstermesztők viszont egyre gyakrabban próbálnak ki a kerti pergolához hasonló művelési rendszereket.

A szőlőmetszés szakkifejezései

  • Szálvessző: 8-12 rügyre metszett vessző
  • Hosszúcsap: 5-7 rügyre metszett vessző
  • Rövidcsap: 2-3 rügyre metszett vessző
  • Kordon: Vízszintes és függőleges elemekből összeállított támrendszer
  • Hajtásválogatás: A gyengén fejlett, ill. a túl sűrűn növő hajtásokat röviddel a kihajtás után eltávolítjuk; a termőcsapon legfeljebb három-négy, jól fejlett hajtás maradhat meg. Ezzel egyrészt a választott tökeformát tartjuk fenn, másrészt pedig megakadályozzuk, hogy túl buja lombozatot neveljen a tőke. A szőlőnek elvégre is nem a lombozat nevelésére, hanem lehetőleg a terméshozásra kell fordítania az energiát.
  • Kötözés: Amelyik zöld hajtás nem kapaszkodik meg magától a támrendszeren, azt a kívánt irányba igazítva oda kell rögzíteni. Ha a támrendszer lehetővé teszi, akkor néha elég csak átbújtatni a hajtásokat, máskülönben pedig kötözőanyagot – nyújtható műanyag huzalt vagy rafiát – kell használni a rögzítéshez. Cél, hogy egyenletesen elosszuk a hajtásokat a lugason, és elkerüljük, hogy letörjenek.
  • Csonkázás vagy tetejezés: A virágzás után visszavághatjuk a hajtásokat úgy, hogy az utolsó fürt után tíz levelet hagyunk meg. Az egymást akadályozó és a lugas következő emeletére átnövő hajtásokat is megrövidíthetjük. Főleg a tőkeforma alakításának éveiben érdemes kordában tartani a szőlő féktelen növekedését, így elegendő hely jut a fürtöknek az optimális növekedéshez, egyúttal megnehezítjük a kórokozó gombák és az állati kártevők terjedését.
  • Levelezés: Nyáron, az érés idején eltávolíthatjuk a fürtöket körülvevő leveleket. Ez segíti a bogyók beérését, és egyúttal bizonyos szintű védelmet nyújt a gombabetegségek – főleg a szürkepenész (Botrytis cinerea) – terjedése ellen.

Alakító metszés, termő metszés: mikor van rá szükség?

A többéves fás részek a tőkeforma felépítésében játszanak szerepet, és az alakító metszés műveletei érintik őket; amíg az egyéves hajtásokon hozza a növény a fürtöket, és ezeket kell a termő metszéssel szabályozni.

Jó tanács: Bátran neveljük a saját elképzeléseink vagy a helyi adottságok szerint a szőlőt. Készségesen alkalmazkodik ugyanis, és akár féloldalasan is nő, ha ezt kívánják meg tőle. Csak kellő határozottsággal nyúljunk a metszőollóhoz!

Legyünk merészek a metszőollóval. Fotó: Michael Tampakakis / Pixabay

Jó tanács: Főleg az idősebb leveleket távolítsuk el érésidőben a fürtök környékéről, hogy a növény lehetőleg minél több cukrot juttasson a bogyókba, és a levelek ne „pocsékolják” el azt. Alapvetően ugyanis egyensúly van a cukorképzés és a cukorlebontás között: nappal, világosban asszimilálnak, azaz cukrokat készítenek a levelek, éjjel pedig felhasználják az asszimilátákat. Az idősebb levelek esetében azonban felborul ez az egyensúly, és több cukrot „lélegeznek el” éjszaka, mint amennyit napközben termeltek. Hajtásonként nyolc-tíz levél elegendő a fürtök táplálásához.

Fotó:lucianarota1 / Pixabay

 

Szellős lomb: ezért fontos

Szakértők azt tanácsolják, hogy rögtön az elvirágzás után kurtítsuk meg a hajtásokat úgy, hogy az utolsó fürt után hét-tíz levél maradjon, majd utána különösen ügyeljünk a jó vízellátásra. A termesztők az első csonkázás utáni két hétben a fürtök környékét is megszabadítják a lombozattól, hogy zavartalanul növekedhessenek a termések. A szüretig hátralévő hetekben azután rendszeresen megismétlik a csonkázást, hogy ne hátráltassák a buján növekedő zöld részek a fürtök érését, valamint, hogy szellősebb, átláthatóbb legyen a lombozat. A fürtökről így könnyebben leszárad a nedvesség, következésképpen kisebb a rothadás-veszély, és több napfény, illetve levegő éri a bogyókat. Ezt a lelevelezést se vigyük azonban túlzásba, mert a tűző napsütés megperzselheti a bogyókat.

TulipGarden Cafe / Édenkert /Szőlő a kiskertben

Ajánló