Karácsony közeledtével szinte nincs olyan magyar család, ahol ne kerülne az ünnepi asztalra bejgli. De vajon melyiket szeretjük a legjobban és miért? Ennek jártunk egy kicsit utána.
Mióta készítünk bejglit?
Az elmaradhatatlan karácsonyi sütemény neve német eredetű (beugen), és már a 14. század óta ismert. Eredetileg egy sziléziai kalácsfajta, és kezdetekben patkó alakúra formázták a feltekert töltött tésztát, amit mákkal vagy dióval töltöttek. A népi hiedelem szerint a mák a bőséget szimbolizálja, a diós pedig elűzi a rontást. Magyarországra a 19. század második felébe érkezett osztrák közvetítéssel, és nagyjából erre az időre esik az is, hogy hazánkban elkezdték ünnepelni a karácsonyt.
A „Posonyi finom mákos kaláts” receptje előszőr Czifray István 1830-ban kiadott Magyar nemzeti szakácskönyvében jelent meg. Magyar Elek pedig az 1932-ben publikált Ínyesmester című szakácskönyvében pedig így írt róla.
„Készüljön bár omlós, avagy egyszerű kelt tésztából, legyen a tölteléke dúsabb vagy soványabb, mindig büszkesége a ház úrnőjének, akkor is, ha nem ő maga készítette, hanem a cukrásztól hozatta.”
Magyar Elek a Pozsnyi kiflit, amiből a „peigli” kialakult Pozsonyban kóstolta meg először.
Diós vagy mákos bejgli? Vajon melyik a magyarok kedvence?
A facebook csoportomban készítettem egy nem reprezentatív kutatást arról, vajon a diós vagy a mákos bejgli népszerűbb az emberek körében. Mivel a legtöbben erre és arra is hajlunk, a szavazást úgy állítottam be, hogy csak egy opcióra lehessen szavazni. Fél nap alatt közel 500-an válaszoltak a kérdésre, és a két töltelék gyakorlatilag fej fej mellett haladt.
A kérdőív nem tért ki arra, hogy a családok többi tagja mit preferál, de feltételezhetően mindkét ízesítésű bejgli ott fog pompázni az ünnepi asztalokon. Napjainkban minden bizonnyal a babonáknak már semmi köze ahhoz, hogy melyik fajtát sütik meg a háziasszonyok, sokkal inkább a család minden tagjának szeretnének örömet szerezni vele.
Az viszont kiderült, hogy a diós és mákos bejgli mennyiségét nagymértékben befolyásolja az alapanyagok ára. Idén aranyárban van a dió, mivel a szárazság, majd a virágzások során bekövetkezett fagykárok és a burokfúrólégy rajzása miatt sokkal kevesebb dió termett. Emiatt költségesebb lesz ennek a karácsonyi finomságnak az elkészítése.
Érdekesség, hogy bár a mák olcsóbban beszerezhető, szemes mákot csak azok vásárolnak, akiknek van a kamra mélyén elrejtve egy nagymamától örökölt mákdarálója. Aki nem ilyen szerencsés, azoknak marad a bolti darált mák, de ezek sok esetben avasak lehetnek, ami keserűbbé teszi az egyébként is karakteres ízű alapanyagot.
Szerencsére rengeteg fűszer és praktika létezik, amikkel kiemelhetjük, vagy éppenséggel elnyomhatjuk az eredeti ízeket. A diós bejglibe rendszerint a reszelt narancshéj, a mákosba pedig a citromhéj kerül a leggyakrabban.
A diós és a mákos bejgli mellett a gesztenyés sütemény viszi a pálmát, de az sem ritka, hogy túró, marcipán, lekvár vagy akár kakaós ízesítésű töltelék kerül a tekercsekbe. De olyan válaszadóval is találkoztunk, akit egyszerűen ki lehetne kergetni a világból a bejglivel. Ez viszont olyan ritka, mint a fehér holló.
Nálatok milyen bejgli kerül az asztalra?
Mi a helyzet a flódnival?
A flódni az askenázi zsidó konyha édes és töltött süteménye. Tésztája a bejglihez hasonló élesztős, nem kelesztett, de vaj helyett libazsírt használnak és egy kis fehérborral teszik különlegessé. Megjelenésében hasonlít a zserbóra, de alulra dió, fölé mák, a tetejére pedig reszelt almás töltelék kerül. Tetejét megkenik tojássárgával, és két ütemben sütik, hogy a töltelékben lévő sok nedvesség miatt ne repedezzen meg.
Bármelyik süteményt is készíted el idén, leljétek benne örömötök, és ha tehetitek, őstermelőktől szerezzétek be hozzá a tölteléknek valót, hiszen ezzel őket is támogatjátok, hogy jövőre is sok finomsággal örvendeztessenek meg benneteket.
Hadarik Rita, író, gasztroblogger
